Ferenc pápa Budapesten – mi lehet a háttérben?

Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban.

Ferenc pápa nem akar találkozni Orbán Viktorral és Áder Jánossal a Budapesten megrendezendő, szeptemberi Nemzetközi eucharisztikus kongresszus idején – írta június elején az amerikai National Catholic Register jól értesült vatikanológusa, Edward Pentin. A hírt először a HVG vette át itthon, majd felkapta az egész média. Eszerint a szentatya szeptember 12-én csak a világkongresszus zárómiséjének celebrálására érkezik a Hősök terére, majd a háromórás budapesti látogatás után három és fél napra Szlovákiába látogat, a legfőbb magyar közjogi méltóságokkal pedig a kormány migránspolitikája miatt nem kíván találkozni.

A baloldali véleményvezérek egyből felkapták a hírt, és annak bizonyítékát látták benne, hogy Orbán Viktorék nem folytatnak keresztény politikát. A jobboldalon ezzel szemben inkább az egyházfőt kritizálták, mint ahogy tette ezt az amerikai Rod Dreher. Ő úgy fogalmazott a The American Conservative-en: „Könnyű elképzelni, Ferenc pápa miért nem szereti Orbánt. Ferenc azt hiszi, Európának ki kellene nyitnia a kapuit a harmadik világból érkező bevándorlók előtt; Orbán szerint ez Európa halálát jelentené. John L. Allen Jr. katolikus újságíró azt írja, hogy a migránsok sorsa Ferenc pápa pontifikátusának sarokköve. Ferenc nem volt hajlandó találkozni Matteo Salvini vezető olasz politikussal sem, így tiltakozván bevándorlásellenes politikájával szemben. Egyértelmű, hogy Ferenc emiatt nem akar találkozni Orbánnal. Ha Orbán lennék – aki kálvinista, habár felesége és gyermekei katolikusok –, mindezt kitüntetésnek venném. Az ő politikája ugyanis többet tett az európai kereszténység védelméért, mint a pápáé.”

Ezek után június 9-én, szerdán megjelent a Magyar Kato­likus Püspöki Konferencia közleménye, amely szerint az egyházfő találkozik a vezető magyar politikusokkal. Az MKPK közleménye: „Ferenc pápa várhatóan 2021. szeptember 12-én az 52. Nemzetközi eucharisztikus kongresszust lezá­ró szentmisére érkezik Magyarországra. A szentmisét megelőzően a tervek szerint külön találkozni fog a magyar állam vezetőivel, Áder János köztársasági elnökkel, Orbán Viktor miniszterelnökkel, a kormány tagjaival és más magas rangú állami vezetőkkel. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a szentatya magyarországi programjáról – amely jelenleg még szervezés alatt van – hamis információk és téves értelmezések terjedtek el helyi és nemzetközi médiumokban. Például nem felel meg a való­ságnak az a híresztelés, hogy a szentatya bárkivel való találkozást kizárt volna a programjából.”

Úgy tudjuk, hogy Ferenc pápát a vatikáni diplomácia is „megdolgozta”, tehát nemcsak a magyar fél erőfeszítéseinek eredménye, hogy végül találkozik Orbán Viktorral és Áder Jánossal, hanem a saját embereié is. Forrásaink szerint azonban nem arról van szó, hogy az egyházfő kifejezetten ne akart volna találkozni a vezető magyar politikusokkal, akikkel amúgy már többször is találkozott. Inkább az lehet a valóság, hogy eleve fel sem merült benne a találkozás lehetősége, és a saját diplomatái figyelmeztették, hogy inzultus lenne nem találkozni Orbánnal és Áderrel, és hogy nem szabad feszültséget szítani Magyarország és Szlovákia között.

Migráció, „mindenki testvér”, zöldpolitika
A pápalátogatás külön diplomáciai műfaj, amelynek megvannak a maga keretei, szabályai, rítusai, a maga művészete. Mivel a pápa egyszerre egyházfő és államfő, csak akkor kel útra, ha mindkét minőségében meghívják, a helyi egyház és az adott állam is. Az sem mindegy, hogy mire hívják meg: jelen esetben Ferenc pápát eleve csak erre a három órára invitálták, tehát nem csoda, hogy nem kíván önkényesen több időt eltölteni az országban.

Az is igaz, hogy a katolikus egyházfők nem feltétlen látogatnak el a Nemzetközi eucharisztikus kongresszusra, tehát az sem értetődik magától, hogy Ferenc emiatt a magyar fővárosba látogat. Amikor 1938-ban Budapesten tartották a rendezvényt Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából, XI. Piusz pápát Eugenio Pacelli pápai legátus, a Szentszék külpolitikáért felelős államtitkára, a későbbi XII. Piusz képviselte. 

Tény, hogy az egyházfő és a magyar kormány közt valóban konfliktus van, ami a migrációpolitikát illeti. Ferenc pápa információink szerint hosszú hezitálás után zsigerből, hirtelen dönt, és nincs jóban a protokollal. Igen intellektuálisan és finoman viszonyul viszont a nemzetközi kapcsolatokhoz, a diplomáciához és a pápalátogatásokhoz Paul Gallagher érsek, a Vatikán „külügyminisztere”. Gallaghernek jó személyes viszonya van Szijjártó Péterrel, s tudomásunk szerint tartalmas és jó kedélyű beszélgetést is folytattak. Szívügye viszont az Európai Unió fokozottabb integrációja, emiatt a magyar kormány kicsit problémás számára. Az sem igaz azonban, hogy kizárólag konfliktus van a kormányzat és a Vatikán közt. A pápa és apparátusa a kormánypolitika számos eredményét és törekvését nagyra értékeli, legyen szó az üldözött keresztények ügyének felkarolásáról vagy épp a család­politikáról. Ferenc pápa számos ügyben igen konzervatív, és árnyaltabban látja a dolgokat, mint amire a hazai megítélése alapján következtethetnénk. Az viszont igaz, hogy ezekről nem beszél annyit, mivel az alapagendája más témákból áll össze: migráció, „mindenki testvér”, zöld­politika. A Vatikánról érdemes tudni, hogy ott működik a világ legrégebbi és legprofibb diplomáciája. A diplomácia világában járatosak rendszerint arról beszélnek, hogy a Vatikán nem években, nem is évtizedekben gondolkodik, hanem évszázadokban, ráadásul két évezred tudásával a háta mögött. Ezt a tudást hatékonyan tovább is adják a diplomáciai akadémián. Ráadásul ez a világ egyik legjobban informált diplomáciai divíziója: akiről a Vatikánban tudni akarnak mindent, arról tudni is fognak. Nem lehet őket átvágni. Ráadásul nagyrészt papokról van szó, akik rendszerint gyóntatnak, lelki beszélgetéseket tartanak a híveiknek, magyarán jó emberismerők. A vatikáni diplomácia tehát lenyűgöző, nem érdemes azt gondolni, hogy ki lehetne cselezni.

A legtöbbet II. János pál utazott
Korábban a pápák a Pápai Állam városait látogatták meg, de emlékezetes VI. Piusz 1782-es útja II. Józsefhez, amelynek célja az volt, hogy rávegye az uralkodót egyházpolitikájának módosítására. A 20. század első felében az egyházfők az egységessé vált Olaszország és a pápaság viszonyának rendezetlensége miatt a Vatikán foglyának tartották magukat, és nem mozdultak ki onnan. Ezt rendezte az 1929-es egyezség. Mai értelemben vett pápalátogatásról, amelyhez hozzá vagyunk szokva, gyakorlatilag csak VI. Pál pontifikátusa, pontosabban 1964-es szentföldi és indiai útja óta beszélhetünk. VI. Pál 9 látogatást tett szerte a világon. A legtöbbet II. János Pál, „a világ plébánosa” utazott, aki 104 külföldi útja alkalmával 129 országot látogatott meg. II. János Pál többet utazott, mint az összes korábbi katolikus egyházfő együttvéve. XVI. Benedek 25 külföldi és 31 olaszországi látogatást tett, mind jellemzően rövidebb utak voltak. Ferenc pápa eddig 33 külföldi és 28 olaszországi úton van túl.

Érszegi Márk Aurél kánonjogász, diplomata kötetében hangsúlyozza: a pápalátogatások elsősorban lelki jellegűek, a diplomáciai keretek csak eszközként szolgálnak a megvalósításhoz. Péter utódja azért utazik, hogy „alapvető feladatát” teljesítse: jelenlétével, tanításával és a szentségek kiszolgáltatásával megerősítse a hitben a testvéreket, bátorítsa keresztény tanúságtételüket, valamint fenntartsa az egyetemes egyház egységét, a kommuniót. Emellett az utaknak egyházkormányzati jellegük is van, hiszen ilyenkor viszonozni tudja a szentatya a püspökök római látogatásait, és helyben tud tájékozódni az egyház ügyeiről. Az utakat a Pápai Államtitkárság és a helyi apostoli nunciatúra, tehát a Vatikán akkreditált nagykövete készíti elő. A nemzetközi utak többnyire az apostoli út minősítést kapják, és nagyon ritka, hogy a legmagasabb kategóriájú útra, az állami látogatásra kerüljön sor – ilyen volt XVI. Benedek amerikai és nagy-britanniai útja.

Az eucharisztikus kongresszusok olyan lelkiségi találkozók, amelyek az oltáriszentség tiszteletét és megértését igyekeznek elmélyíteni. A katolikus egyház tanítása szerint ugyanis az oltáriszentség – az átváltoztatott ostya és a bor, amelyet a katolikus hívek áldozáskor magukhoz vesznek – az átlényegülés következtében szó szerinti értelemben Krisztus teste. Az eucharisztia tiszteletének legegyszerűbb formája a szentségimádás, amikor a hívek az oltáriszentséggel szemben imádkoznak és elmélkednek.

Az eucharisztikus kongresszusok kezdeményezője Emilia Tamisier, egy dél-franciaországi asszony volt, aki eleinte zarándoklatokat szervezett az eucharisztia jegyében, első alkalommal 1874 júniusában Avignonba, majd egy hónappal később Arsba. A harmadik évben ötvenezer hívő gyűlt össze, s ekkor a szervezők elhatározták, hogy évente tartanak ilyen zarándoklatot, s ünnepélyes kongresszussal zárják le. Az első, még francia nemzeti eucharisztikus kongresszusra 1875-ben került sor. Legközelebb az egyházellenes légkör miatt csak 1881-ben tudták megtartani. A rendezvény már az első években nemzetközivé vált, ám továbbra is Franciaországban tartották. Először 1893-ban rendezték máshol, mégpedig Jeruzsálemben, és ekkor képviseltette magát először a pápa is Benoît-Marie Langénieux bíboros személyében. Az egyházfő, X. Piusz először az 1905-ös római kongresszuson vett részt, és elhatározta, hogy ezentúl mindig követet küld.

Látogatás helyett üzenet 
VI. Pál két, II. János Pál három nemzetközi eucharisztikus kongresszusra látogatott el személyesen. XVI. Benedek a Vatikánból követte nyomon a pápasága alatt megrendezett két kongresszust. Ferenc pápa részéről a budapesti lesz az első, amelyen részt vesz. Pontifikátusa során ez lesz a második ilyen rendezvény, az elsőn, amelyet a Fülöp-­szigeteki Manilában rendeztek 2016-ban, legátus képviselte. Egyáltalán nem természetes tehát, hogy az egyházfő ellátogat a Nemzetközi eucharisztikus kongresszusra, az előző évtizedekben inkább az volt a gyakorlat, hogy üzenetet küldtek.

Forrásaink szerint a pápai ellenállás a legfőbb közjogi méltóságokkal való találkozóval szemben már csak azért is furcsa lett volna, mert a Vatikánnak nem hivatalos hozzáállása, hogy az egyház mindig kész a párbeszédre, és mindig nyitott a tárgyalásra. II. János Pál 1983-ban meglátogatta a sandinisták által vezetett Nicaraguát, 1987-ben pedig Chilé­ben találkozott a jobboldali autokrata rezsim vezetőjével, Augusto Pinochettel.

Igaz az is, hogy a Vatikán és a magyar kormány közti kapcsolat ma nem olyan intenzív, mint II. János Pál és XVI. Benedek idejében. 2011-ben, amikor Magyarország látta el az EU soros elnöki tisztét, minden fontos magyar méltóság tiszteletét tette a vatikáni nagy koncerten. Mióta Ferenc a pápa, két államfői és két informális miniszterelnöki vizit volt a Vatikánban – habár információink szerint a kapcsolatok intenzitása jelentős részben a magyar félen múlik.

II. János Pál 2004-ben – amikor a szocialista kormány volt hatalmon – a Nagy Szent Gergely-rend nagykeresztjének civil fokozatát adományozta Orbán Viktornak. Ez az egyik legrangosabb vatikáni elismerés legmagasabb fokozata, amelyet elsősorban nem protokolláris okokból, hanem valóságos érdemekért adnak a közjó érdekében és az egyház javára végzett szolgálatokért államférfiaknak és más nem papi személyeknek. Emellett Orbán Viktor köztudomásúan nagyon tiszteli XVI. Benedeket. Úgy tűnik, a Ferenc pápával való törékenyebb viszony inkább kivétel.

***

Nyitókép: Reuters / IPA / CPP / Alessia Giuliani