Megmagyarázhatatlan

„Az előválasztásról szóló előző jegyzetemben arról írtam, hogy a DK és a Jobbik számos helyen lépett vissza egymás javára, és hozzátettem: nem fér a fejembe, hogy hogyan történhet ez így, amikor a politika tartalmi kérdéseiben mindeddig a Jobbik állt a legtávolabb a DK-tól. Korábban csak azt az indoklást hallottam, hogy az Orbán-kormány „leváltása” (ezt a szóhasználatot értelmetlennek tartom, de erről majd más alkalommal) érdekében a Jobbikkal is össze kell fogni, de azt végképp nehéz megmagyarázni, hogy miért fog össze a DK a Momentummal vagy az MSZP–Párbeszéddel szemben a Jobbikkal. Most azonban nem a Jobbik jelöltjeinek támogatásáról, hanem másról írok. Felidézek egy tíz évvel ezelőtti eseményt. Akkor a Demokratikus Koalíció még nem volt párt, csak az MSZP-n belüli, két platform tagjainak egy részéből alakult szerveződés (ezért hívta magát koalíciónak), amely az MSZP átformálására törekedett. Ennek érdekében pártszavazást kezdeményeztek az MSZP-ben. A kezdeményezésben többek között a következő volt olvasható:

»Mi, a Demokratikus Koalíció vezetői pártszavazást kezdeményezünk annak érdekében, hogy az MSZP-ben új kultúrát, új erkölcsi normákat teremtsünk. Az a célunk, hogy pár éven belül úgy nézzenek ránk, mint Magyarország legbecsületesebb pártjára és politikusaira. A pártszavazásra ajánlott kérdéseink két kérdéskört ölelnek fel. Az első azt célozza, hogy a párt saját gazdálkodását illetően a hatályos törvényeknél szélesebb nyilvánosságot, nagyobb átláthatóságot biztosítson. Nem akarjuk, hogy tisztázatlan eredetű pénzek felhasználásának legkisebb gyanúja vetődjön ránk. Azt is kívánjuk, hogy valamennyi választott pártvezető jövedelmi, vagyoni helyzetét összevethessük a valósággal, saját és családtagjaik életmódjával, életvitelével. Ebben nem akarunk semmilyen kompromisszumot. A második kérdéskör azt célozza, hogy a tagság háta mögött ne lehessen átláthatatlan személyi, hatalmi megállapodásokat kötni. Ezért azt kívánjuk, hogy minden vezetőt közvetlenül a tagok válasszanak meg, és gátat kívánunk vetni a pártfunkciók halmozásának is.«

A pártszavazásra végül hat kérdést tettek fel, melyek közül ehelyütt az első három tűnik fontosnak. »Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Szocialista Párt kongresszusa az országos elnökség tagjaira, a megyei (fővárosi), a választókerületi és a helyi szervezetek, valamint a Választmány vezetőire az országgyűlési képviselők jövedelem- és vagyonnyilatkozatával megegyező tartalmú, párton belüli jövedelem- és vagyonnyilatkozat-tételi szabályokat alkosson? Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Szocialista Párt jövedelem- és vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett tagjainak, valamint az ilyen pozícióra pályázó jelöltjeinek jövedelem- és vagyonnyilatkozatával kapcsolatban a párt országos etikai és egyeztető bizottsága ellenőrzést folytathasson? Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Szocialista Párt kongresszusa a párt gazdálkodására a törvényi előírásoknál szélesebb nyilvánosságot és nagyobb átláthatóságot biztosító szabályokat alkosson?«

Az MSZP-t abban az időben körbevette a korrupció, a párton belüli tisztázatlan üzelmek gyanúja, és a Gyurcsány körül kialakult csoport éppen ezzel kívánt szakítani. Gyurcsány már miniszterelnökként próbálkozott ezzel, 2007-ben törvényjavaslatot készített az összeférhetetlenségi szabályok szigorítására, benne a képviselők üzleti tevékenységének korlátozására, de a dolog már az MSZP-frakcióban elbukott. Négy évvel később, a DK mint párton belüli szerveződés megalakításánál, majd MSZP-ből történő kiválásnál és az új párt megalakításánál ez volt az egyik fő szempont. Ennek ismeretében egyszerűen megmagyarázhatatlan, hogy hogyan támogathatja a DK az előválasztáson Hadházy Ákossal szemben Tóth Csabát Zuglóban.”