Most akkor beszéljünk egymással?

Elindítottam a hivatalos Facebook-oldalamat hobbiból, hogy lássam: hányan néznek? Kik néznek? Mire van igény? Jók a számok: elértem egy hónap alatt félmillió embert. A videóimat megnézték tízezren, volt olyan bejegyzésem, amit százezren olvastak. A langyosokat, unalmasokat kiköpi az Isten, szól a mondás; de a közösségi médiában tényleg kiköpnek: meg se rágnak, oda se szagolnak, ha nem villantasz valamit, nem provokálsz. Próbálok önazonos eszközökkel figyelmet kelteni. Például megdicsérek másokat, és van, hogy ezek a mások éppen baloldali emberek vagy újságírók. (Az egyébként külön érdekesség, hogy régi Magyar Nemzet­esként sok ilyen baloldalinak mondott figura barátom ma is, csak épp áttolódtak Gyurcsány ölébe. Fészkelődnek is. Kellemetlen.)

Az egyik trükköm, hogy megosztok, elismerek egy-egy jó cikket odaátról. Ezen négyszemközti beszélgetéseken rendesen ki szoktak akadni a fideszes barátaim. Azt gondolják, hogy ellenük lövök a kultúrharcban, mert felemelem az ellenséget, az ő narratívájukat viszem tovább. Azt hiszik, hogy naiv és buta vagyok, aki kognitív disszonanciában szenved, és még mindig a bel-pesti értelmiség kegyeit lesi. Pedig nem vagyok se buta, se naiv – legfeljebb optimista és kitartó.

A legutóbbi dokumentumfilmemben, a Traumáinkon innen és túlban olyan embereket mutattam be, akiknek nehéz gyerekkoruk volt – és mégis normális munkájuk, családjuk lett. Azt próbáltam bebizonyítani, hogy nincs eleve elrendeltség: ha bántalmazó szülők mellett nőttél fel, attól még lehet, hogy soha nem verekszel, és az alkoholista szülők gyereke se lesz automatikusan alkoholista. Jordan Peterson kanadai pszichológus szerint a többség meghaladja a szülői mintákat, mert a jó uralkodik a rossz felett. Nos, ez motivál! Hiszek abban – és a mikrokörnyezetemben látom is –, hogy attól még, hogy mindkét politikai csoport patás ördögnek látja a másik vezetőjét, mi, hétköznapi emberek beszélgethetünk egymással! Nem hiszem, hogy azért kerülne újra Gyurcsány a hatalomba, mert megdicsértem egy Index-interjút. Viszont azt látom, hogy ha nem is tömegesen, de van arra igény, hogy meghallgassuk a másik oldalt. Ilyen interjúk vannak a Mandinerben, Bayer Zsolt legutóbb így beszélgetett Schiffer Andrással, és ilyen volt a Partizán Fürjes Balázzsal vagy Gajdics Ottóval készült interjúja.