„A kínai vezetést gyakorlatilag hidegen hagyja az emberek vallásos hite, ideológiai szempontból teljesen érdektelenül állnak a kereszténységhez. Az azonban már foglalkoztatja a kínai szolgálatokat is, hogy egy-egy keresztény gyülekezet milyen hátszéllel működik az országban. Ezzel együtt is elítélendő minden erőszakos cselekedet, amit keresztény közösségek ellen elkövetnek. Mielőtt azonban verdiktet mondanánk Kína felett, járjunk utána, hogy milyen a kínai keresztények valósága napjainkban.
Azt már jó ideje tudjuk, hogy a kereszténység súlypontja lassan, de biztosan nyugatról áttevődik keletre, azt azonban nem, hogy ennyire keletre: a trendek alapján belátható időn belük, Kína válhat a legnagyobb keresztény országgá a világon. A napi kínai keresztényüldözésről szóló hírekhez szokott fül számára ez a megállapítás meglehetősen hihetetlennek hangzik. Magam sem hinném el, ha nem a kiváló sinológus, Salát Gergely mondta volna egy előadásában két évvel ezelőtt. A számok azonban azt mutatják, hogy Kínában meredeken növekszik a keresztények száma, a nyolcvanas évektől ugyanis egy elképesztő mértékű vallási felvirágzás vette kezdetét az ázsiai országban. Mára a keresztények aránya 2,4 százalékra tehető a társadalmon belül, amely sok tízmillió kínai keresztényt jelent. Pontosan hány főről van szó, azt senki nem tudja megmondani, a kínai hatóságok ugyanis nem kérdeznek rá a vallásra a népszámlálások alkalmával. Az államot alapvetően nem érdekli az emberek vallásos meggyőződése.
Abból a szempontból viszont megértem a kínaiak magatartását, hogy alapvetően nem szeretik azt, ha külföldi szervezeteknek és hatalmaknak befolyásuk van Kínára vagy annak bármely része felett. Ez pedig nem azért van, mert Kína kommunista ország, hanem mert a történelmük során számtalanszor megjárták, amikor befolyást engedtek külföldieknek az országban. Általában kirabolták, kihasználták őket, felfordulást keltettek, esetleg megpróbálták elszakítani az ország egyes területeit. Többek között ilyen Hongkong is, amelyet teljesen törvénytelen módon uralt évtizedekig Nagy-Britannia, majd feltételekkel adták vissza jogos tulajdonosának. Igen, a nemzetközi közösség feltételekkel adta vissza a lopott holmit! És Hongkonghoz hasonló szituációk tucatját élte meg Kína közel 150 év alatt. Szóval nem örülnek a külföldi befolyásszerzésnek, a hittérítőkkel is bizalmatlanok, mivel egyszerűen rossz tapasztalataik vannak a nyugatiak ilyen irányú tevékenységét illetően.”