Kínában nem a kereszténységet, hanem a külföldi befolyásszerzést üldözik
„A kínai vezetést gyakorlatilag hidegen hagyja az emberek vallásos hite, ideológiai szempontból teljesen érdektelenül állnak a kereszténységhez. Az azonban már foglalkoztatja a kínai szolgálatokat is, hogy egy-egy keresztény gyülekezet milyen hátszéllel működik az országban. Ezzel együtt is elítélendő minden erőszakos cselekedet, amit keresztény közösségek ellen elkövetnek. Mielőtt azonban verdiktet mondanánk Kína felett, járjunk utána, hogy milyen a kínai keresztények valósága napjainkban.
Azt már jó ideje tudjuk, hogy a kereszténység súlypontja lassan, de biztosan nyugatról áttevődik keletre, azt azonban nem, hogy ennyire keletre: a trendek alapján belátható időn belük, Kína válhat a legnagyobb keresztény országgá a világon. A napi kínai keresztényüldözésről szóló hírekhez szokott fül számára ez a megállapítás meglehetősen hihetetlennek hangzik. Magam sem hinném el, ha nem a kiváló sinológus, Salát Gergely mondta volna egy előadásában két évvel ezelőtt. A számok azonban azt mutatják, hogy Kínában meredeken növekszik a keresztények száma, a nyolcvanas évektől ugyanis egy elképesztő mértékű vallási felvirágzás vette kezdetét az ázsiai országban. Mára a keresztények aránya 2,4 százalékra tehető a társadalmon belül, amely sok tízmillió kínai keresztényt jelent. Pontosan hány főről van szó, azt senki nem tudja megmondani, a kínai hatóságok ugyanis nem kérdeznek rá a vallásra a népszámlálások alkalmával. Az államot alapvetően nem érdekli az emberek vallásos meggyőződése.
Abból a szempontból viszont megértem a kínaiak magatartását, hogy alapvetően nem szeretik azt, ha külföldi szervezeteknek és hatalmaknak befolyásuk van Kínára vagy annak bármely része felett. Ez pedig nem azért van, mert Kína kommunista ország, hanem mert a történelmük során számtalanszor megjárták, amikor befolyást engedtek külföldieknek az országban. Általában kirabolták, kihasználták őket, felfordulást keltettek, esetleg megpróbálták elszakítani az ország egyes területeit. Többek között ilyen Hongkong is, amelyet teljesen törvénytelen módon uralt évtizedekig Nagy-Britannia, majd feltételekkel adták vissza jogos tulajdonosának. Igen, a nemzetközi közösség feltételekkel adta vissza a lopott holmit! És Hongkonghoz hasonló szituációk tucatját élte meg Kína közel 150 év alatt. Szóval nem örülnek a külföldi befolyásszerzésnek, a hittérítőkkel is bizalmatlanok, mivel egyszerűen rossz tapasztalataik vannak a nyugatiak ilyen irányú tevékenységét illetően.”
Összesen 177 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Szalma írásai tárgyszerűek, a szubjektív elemek hiányoznak.
Jó témákról, kiváló összeszedettséggel ír.
Üdítő a jobboldali palettán.
Vannak még páran, itt a Mandineren is, nem játszanak sztármédiát, csak teszik a dolgukat, szakszerűen, értelmesen.
"Patriot Act
A USA PATRIOT Act az Egyesült Államok kongresszusa által hozott törvény, amelyet George W. Bush elnök 2001. október 26-án írt alá.
A törvény lehetővé teszi a rendfenntartó szervek számára, hogy bírói végzés nélkül figyelhessenek telefonvonalakat, e-maileket, személyes orvosi, pénzügyi és egyéb iratokat, valamint eltöröl több, az országon belüli hírszerzést korlátozó rendszabályt. Kiterjeszti az pénzügyminiszter hatáskörét a pénzügyi tranzakciók ellenőrzésére, kiváltképp a külföldi egyének és szervezetek esetében, és nagyobb szabadságot ad a rendfenntartó szerveknek és a bevándorlási hivatalnak a terrorizmussal gyanúsított bevándorlók letartóztatására és kitoloncolására. A rendelet továbbá meg is változtatta a terrorizmus definícióját úgy, hogy az magában foglalja a belföldi terrorizmust is, ezzel megnövelve azon tevékenységek számát, melyek felderítésére kihasználhatóak az általa nyújtott plusz hatáskörök. Alig másfél hónappal 9/11 után a rendeletet a kongresszus mindkét házában nagy többséggel megszavazták, és mind a Republikánus, mind a Demokrata párt támogatását élvezte.
Sok kritika érte az személyes szabadságjogok megsértésével kapcsolatban. A törvény bírálói többek közt azt kifogásolják, hogy meghatározatlan idejű fogva tartást engedélyez külföldiekkel szemben; házkutatásokat a tulajdonos engedélye vagy tudta nélkül; valamint telefon és e-mail megfigyeléseket bírói végzés nélkül. Törvénybe iktatása óta számos pert indítottak ellene, és Szövetségi bíróságok több rendelkezését is alkotmányellenesnek ítélték."
Bejelentkezés