„Fokozódó feszültséggel várja a közvélemény az ellenzéki előválasztás egyetlen olyan résztvevőjének ringbe lépését, aki egyszer már jött, látott és győzött!
Karácsony Gergely közéleti szereplését az utóbbi hónapokban körülveszi a már-már türelmetlen értetlenség vibráló aurája. Mert azért lássuk be, az ellenzéki pártok kevés olyan karizmatikus, hatékony jelöltet vonultattak fel,
– aki ilyen magabiztosan kezeli a Facebookot
– aki nem fél odaszólni, ha kell, de tud bocsánatot kérni, ha ótvar, büdös paraszt módon sértegette a kétharmados többséggel megválasztott miniszterelnököt, túlment egy határon
– aki kellően magas és vékony
– aki Orbánnal ellentétben nem írta ki magát az Európai Kultúremberek Klubjából, akár még egy londoni polgármester is szívesen látja
– aki nyelvtudásának hiányával számos szakfordítónak, tolmácsnak teremtett munkahelyet
– akit bármely lányos anyuka örömmel látná őt, mint gyermeke első udvarlóját
– aki képes másfél éven keresztül ilyen látványosan nem csinálni semmit
– akinek a pártja valódi bázisdemokrataként radarszint alatti támogatással képes az ellenzékben egyre nagyobb befolyást szerezni
– bármilyen felelősséget át tud hárítani a kormányra, akár pénzügyi, akár járványügyi, akár fejlesztési kérdésről van szó
– akinek Unicum kellett a Gyurcsánnyal való összebútorozáshoz, mégis újra egy zászló alatt vonulnak
– aki az MSZP-s cimborái általi elásás veszélye elől kénytelen volt a Városházáig menekülni
– büszke arra, hogy nem tud paprikás krumplit főzni
Az előválasztási kampány eddigi legfontosabb tanulsága, hogy – különböző okok miatt – az eddig rajthoz álló jelöltek mindegyikével szemben komoly ellenérvek és ellenérzések vannak az ellenzéki választók többségében.”