Mire vársz még, Karácsony?

„Fokozódó feszültséggel várja a közvélemény az ellenzéki előválasztás egyetlen olyan résztvevőjének ringbe lépését, aki egyszer már jött, látott és győzött!

Karácsony Gergely közéleti szereplését az utóbbi hónapokban körülveszi a már-már türelmetlen értetlenség vibráló aurája. Mert azért lássuk be, az ellenzéki pártok kevés olyan karizmatikus, hatékony jelöltet vonultattak fel,

– aki ilyen magabiztosan kezeli a Facebookot

– aki nem fél odaszólni, ha kell, de tud bocsánatot kérni, ha ótvar, büdös paraszt módon sértegette a kétharmados többséggel megválasztott miniszterelnököt, túlment egy határon

– aki kellően magas és vékony

– aki Orbánnal ellentétben nem írta ki magát az Európai Kultúremberek Klubjából, akár még egy londoni polgármester is szívesen látja

– aki nyelvtudásának hiányával számos szakfordítónak, tolmácsnak teremtett munkahelyet

– akit bármely lányos anyuka örömmel látná őt, mint gyermeke első udvarlóját

– aki képes másfél éven keresztül ilyen látványosan nem csinálni semmit

– akinek a pártja valódi bázisdemokrataként radarszint alatti támogatással képes az ellenzékben egyre nagyobb befolyást szerezni

– bármilyen felelősséget át tud hárítani a kormányra, akár pénzügyi, akár járványügyi, akár fejlesztési kérdésről van szó

– akinek Unicum kellett a Gyurcsánnyal való összebútorozáshoz, mégis újra egy zászló alatt vonulnak

– aki az MSZP-s cimborái általi elásás veszélye elől kénytelen volt a Városházáig menekülni

– büszke arra, hogy nem tud paprikás krumplit főzni

Az előválasztási kampány eddigi legfontosabb tanulsága, hogy – különböző okok miatt – az eddig rajthoz álló jelöltek mindegyikével szemben komoly ellenérvek és ellenérzések vannak az ellenzéki választók többségében.”