Már a leendő tárcákat is osztani kezdik maguk között, amikor kijózanító pofonként megérkezik az újabb kétharmad, amit kezdetben letargikusan fogadnak, majd duzzogva az utcára vonulnak tüntetni az eredmény ellen.
Önmaguk alá azonban nem csak ilyenkor és messze nem csak aktuálpolitikai kérdések során kerülnek. Legyen az saját maguknak tartott tornaóra anyuci kisszobájában, közéleti műsor valamelyik önmaguknak fenntartott csatornán, vagy szerenád a saját erkélyük alatt, a belpesti értelmiség legjava magabiztosan szállítja ugyanazt a minőséget.
A legjellemzőbb talán a mindig napszemüvegben főszerkesztő médiafenegyerek, akinek egy gyászhír hallatán legelőször is saját maga jut eszébe, hiszen egyszer megtisztelte az elhunytat azzal, hogy közös fényképet készíthetett vele, amit erre a jeles alkalomra természetesen meg is oszt velünk, egyszeri földi halandókkal. Az a muciológus se volt semmi, aki önmagát méltatva hosszas elemzésében rájött, hogy a csehek miért sikeresebbek individualizmusuk révén a magyaroknál.”