A kicsinyesség politikája – avagy nemzetépítés Gyurcsány módra

Eddig is büszke voltam kárpátaljai származásomra, de ez az utóbbi években újra és újra megerősödött bennem. Miért is ne lehetnénk büszkék, hiszen közösségünkről lassan több „dokumentumfilm” lát napvilágot, mint a világ bármely természeti csodájáról vagy nagypolitikai eseményéről. Az ukrán nacionalista stáb után, akik egy egész ország biztonságát féltették ettől a maréknyi közösségtől, most a Partizán szerkesztősége próbálja feltárni a kárpátaljaiak kulcsszerepét a jelentős magyarországi politikai eseményekben, és ezeknek központi eleme a könnyített honosítási eljárás. Kalandos utazások, nevüket és arcukat nem vállaló személyek mellett ismert ellenzéki politikusok is mesélnek a Kelet-Magyarországon zajló szervezett fondorlatokról. 

Ahogyan haladtunk egyre beljebb a történetben, ösztönösen nyúltam a pattogatott kukoricámért, hiszen az a sok-sok csavar már-már amerikai kémfilmeket megszégyenítő módon köti le az embert. Végre valami hasznos és érdekes – JA, NEM…. 

A kárpátaljaiak, vagyis ukránok, oroszok, Fidesz-szavazók – ahogyan a filmekben elhangzik – egyfajta kiszolgáltatott szolganépként vannak bemutatva, akik saját meggyőződéssel nem rendelkezve, csak azért születtek erre a világra, hogy megrövidítsék a magyarországiak nyugdíjait, és hatalomra segítsék a Fidesz néhány politikusát. Bár cselesen nem hangzik el a kárpátaljai magyarok megnevezés, de külön fejezet foglalkozik például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel, és említik a másik magyarságszervezetet, illetve a magyar történelmi egyházakat is.

Minden gond és minden probléma a ,,lakcímekből”, eredeztethető, ezt bizonyítja az egyik megszólaló gondolatmente. Szerinte kezdetben több tucat ember jelentkezett be például ugyanazon magyarországi lakcímre. Később miután ezt a veszélyt sikerült elhárítani, a honosított állampolgárok, nem kisebb dolgot mertek megtenni, minthogy házakat vásároltak magyarországi településeken, csak azért, hogy oda majd rendkívül aljas módon beiratkozzanak. Igen, ennél a résznél (is) sikerült elérni, hogy az itt élő emberekről az a kép alakuljon ki, hogy másodrangú, rosszhiszemű állampolgárok, akik minden cselekedete csak valami rossz és sötét erőt szolgálhat. 

Nem hagyhatom ezért szó nélkül ezt a fajta lejáratást, ami az utóbbi évek alatt a magyar ellenzéki oldal egyik vesszőparipájává nőtte ki magát. Nem meglepő tehát Gyurcsány Ferenc reakciója, aki hétvégi fröccsözés mellett a csalás három királyságáról  beszél. 

Meg kell cáfoljam ezeket az állításokat!

Sokuk valóban élt a könnyített honosítás adta lehetőséggel, és visszakapta azt, ami eredetileg is az övé volt. Bármennyire is szeretnék, a nemzetet nem tudják kisajátítani! Az ott van mindenkinek a szívében, éljen a világ bármelyik pontján! Persze tudom, hogy az ellenzéki oldal világszemlélete nagyon messze áll az egy nemzetben való gondolkodástól, ezért ajánlanám figyelmükbe, hogy érdemes lenne annak is utánajárni, hány honosított állampolgár végez munkát Magyarországon, hány érettségizett diák kezdi meg tanulmányait ott, vagy hány tehetséges diplomás fiatal áll munkába úgy, hogy az ő képzésük Gyurcsány úr és a hozzá hasonlók egy forint fillérjébe sem kerültek.

Persze értjük mi, hogy közeledik a választás, de az anyaországi és a külhoni magyarok egymáselleni hangolása nem lehet alternatíva, még egy ideológiák nélküli, zavart ellenzéki oldal számára sem. Eddig és ne tovább!