Később így fogalmaz:
„Nincs jogunk véleményt alkotni arról, hogy milyen ember az, aki az abortusz mellett dönt vagy azon gondolkodik. Mint ahogy arról sem lehet pontos tudásunk, , mennyire jó ember egy több gyermekes anyuka. Nekünk nem az a feladatunk, hogy bárkinek az emberségéről ítéletet mondjunk, ez a Jóisten dolga. A mi küldetésünk a baba hangjának felhangosítása.
A társadalom legcsendesebb, legvédtelenebb kisebbségének képviselete.
Az abortuszon gondolkodó nőkön látszik az az iszonyatos félelem, amit a nem kívánt terhesség okoz. Szinte roskadoznak alatta, márpedig egy olyan emberbe nem rúgsz bele, aki így érez, hanem átkarolod, szereted, és megérted a helyzetét. Pont most kísértünk imában és támogatásban egy gimnazista lányt, aki végül elvetette a babát, majd érettségizni ment. Nagyon megrázta az egész közösségünket az eset, de azt el kell fogadnunk, hogy a döntés az övé. Mi csak szeretjük és elmondjuk neki, amit a szabad döntéshez tudia kell. Ítélkezni felette nem szabad, nekünk támogatni kell őt és a babát is.
Volt egy lány a közösségünkben, aki már elvégezte a képzésünket, amikor megtudta, hogy az édesanyjának korábban abortusza volt. Többen voltak testvérek, belegondolt abba, hogy egyikőjük nem született meg. Később felhívott az édesanyja és megköszönte nekem ezt a közösséget, mert korábban félt a lánya reakciójától. Megdöbbentette, hogy milyen szeretetteljesen és támogató módon tudta fogadni ezt a fájdalmas hírt.”