S aztán jönnek hosszú-hosszú sorban a képek a nagy orról.
Na de hát miért is várnánk el ennyi szellemességet, könnyedséget, csalafintaságot ettől a Karácsonytól, a mama kedvencétől, a zsúrfiútól, aki egész gyerekkorát magasan és vékonyan töltötte a pálya szélén, hóna alatt a vadiúj focilabdájával, arra várva, hogy végre valaki bevegye a csapatba és játszhasson egy kicsit.
De nem vette be soha, senki.
Erre a nagy pillanatra egészen mostanáig kellett várnia, negyvenöt éves koráig, amikor végre Gyurcsány megengedte neki, hogy játszhasson egy kicsit.
A játék lényege, hogy főpolgármesterként a lehető leghosszabb ideig azt kellett hazudnia, hogy esze ágában sincs miniszterelnök-jelöltnek lennie, mert őt kielégíti ez a munka.