Oroszország újra megtámadja Ukrajnát?

2021. április 16. 11:00
Miért mozgósít nagy erőkkel Oroszország az ukrán határ mentén? Milyen céljai lehetnek Moszkvának, és hogyan reagál a fejleményekre Kijev és a nagyvilág? Ami bizonyos: a helyzetet mindenki komolyan veszi. Elemzésünk!

Az ukrán hatóságok április elején jelezték, hogy Ukrajna északi és keleti határainak közelében, illetve a 2014-ben az oroszok által annektált Krím-félszigeten jelentős,

becsléseik szerint összesen 80 ezer katonát számláló orosz katonai csapatmozgásokat tapasztalnak.

Műholdas felvételek tanúsága szerint az orosz hadsereg szintén jelentős számú hadi eszközt, köztük kis hatótávolságú ballisztikus rakétákat vonultatott fel az ukrán határtól mintegy 200 kilométerre.

Nyugati vezetők azonnal felszólították Vlagyimir Putyin elnököt, hogy tartózkodjon a provokációtól, és ne gerjessze a kelet-ukrajnai konfliktus eszkalálódását. Az orosz védelmi minisztérium reagálásában az ukrán határ közelébe történő csapatvezényléseket válasznak nevezte az Európában zajló NATO-hadgyakorlatokra.

A helyzetet mindenki komolyan veszi. 

Április 13-án a NATO-Ukrajna Bizottság is megvitatta az orosz fenyegetés kérdését, az ukrán külügyminiszter a katonai szövetség brüsszeli központjában adott tájékoztatást a szövetséges erők vezetőinek. Az ülésen a NATO újra megerősítette, hogy teljes mértékben támogatja Ukrajna szuverenitását és területi integritását.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter sajtótájékoztatót tart a szervezet brüsszeli központjában április 13-án

 

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár éles szavakkal szólította fel Moszkvát a csapatmozgások és a kelet-ukrajnai harci helyzetre vonatkozó minszki tűzszüneti egyezmény megsértésének beszüntetésére, és újólag megerősítette, hogy

a NATO-tagállamok soha nem fogják elismerni a Krím törvénytelen orosz annektálását.

A NATO pozíciója az, hogy az orosz csapatokat vissza kell vonni Ukrajna területéről, illetve Oroszországnak katonai tevékenységét összhangba kell hoznia EBESZ-beli kötelezettség-vállalásaival.

Joe Biden szintén április 13-án, csupán néhány órával a NATO-bejelentést követően telefonon felhívta Vlagyimir Putyint – a Fehér Ház szóvivője szerint a megbeszélésen Biden közölte, hogy Amerika nemzeti érdekei alapján kemény válaszokat készül adni a nemrég történt orosz kibertámadásokra, az amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozásra, illetve arra kérte az orosz elnököt, hogy „deeszkalálja” az ukrán konfliktust. Jen Psaki szóvivő közölte azt is, hogy

az Egyesült Államok „kiszámítható és stabil” kapcsolatokat akar ápolni Oroszországgal,

ennek érdekében Biden a következő hónapokban egy bilaterális találkozót javasolt Putyinnak egy semleges, harmadik országban.

A helyzet súlyosságát mindig a régió érintett államainak reakcióján lehet lemérni: ők pontosan tudják, mennyire kockázatot rejt az adott szituáció. A balti államok, Észtország, Lettország és Litvánia külügyminiszterei csütörtökön szolidaritási villámlátogatást tettek Kijevben, támogatásukról biztosítva Ukrajnát.

Ukrán katonák az orosz hadsereg ellenőrzése mellett elhagyják katonai létesítményüket a Krím félszigeten fekvő Szevasztopolban 2014. március 19-én

 

Milyen indítékai lehetnek Oroszországnak az ukrán konfrontációra?

Több tényező vezethetett oda, hogy Putyin elnök ismét egy ellentmondásos biztonságpolitikai manőverbe kezdett. Alább számba veszünk néhányat, a teljesség igénye nélkül.

1. Kijevi szigorodás

Az utóbbi időben több ukrán kormányzati döntés született, amelynek révén tudatosan visszavágták az orosz érdekek és befolyás érvényesülését Ukrajnában. Február elején nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva és az Ukrajna területén végzett orosz hibrid hadviselés, információs háború korlátozása érdekében

betiltottak három oroszbarát televíziós csatornát (ZIK, NewsOne és 112),

és tulajdonosukra Viktor Medvegycsuk ukrán oligarchára, ellenzéki politikusra, Putyin személyes barátjára gazdasági büntetőintézkedéseket szabtak ki. Lehet olyan orosz félelem, hogy az orosz média kiiktatásával Kelet-Ukrajnában oroszellenes hangulat alakulhat ki a lakosság körében az ukrán kormányzati információs és médiadominancia következtében – Moszkva pedig a Donbasz régióban élő (most már orosz útlevéllel rendelkező) orosz lakosság patrónusa és védelmezője.

2. Krími körülmények

Az orosz fennhatóság alá került Krím-félszigeten az orosz hatóságok arra panaszkodnak, hogy nincs elegendő ivóvíz, mert az ukrán vízügyi hatóságok szándékosan elzárták a fő utánpótlási csatornát, amely a Dnyeper tisztított vizét szállította a területre. Ukrajna azzal érvel, hogy nincs jogi kötelezettsége az ukrán területen megszálló erőként jelen lévő orosz hatóságok és hadsereg ellátására, a Fekete-tenger vizének tisztítására szolgáló vízügyi kapacitás elégséges a polgári lakosság ivóvízigényének kielégítésére. Bennfentes ukrán források szerint

a készülődő orosz katonai akció egyik célja a Dnyeper folyó vízgyűjtő területének elfoglalása lehet.

3. Orosz belpolitika

Fontos politikai ösztönző lehet a katonai lépésre, hogy szeptember 19-én parlamenti választásokat tartanak Oroszországban. A felmérések szerint Putyin elnök és a kormánypárt népszerűségi mutatói meglepően gyengék, és az utóbbi időben egyre nagyobb és egyre bátrabb ellenzéki tömegtüntetések zajlottak több orosz nagyvárosban. A nemzeti érzelmekre ható, patrióta katonai akció mindig sokat lendít a kormány megítélésén, így volt ez a krími beavatkozás esetén is, így nem kizárt, hogy ilyen primér belpolitikai oka van a külső ellenségkeresésnek, a katonai-diplomáciai győzelem felmutatásának. A másik népszerűség-növelő eszköz az életszínvonal növelése – e téren sem áll jól a Kreml: az orosz gazdaság az alacsony kőolaj-árak miatt nehéz időket él át.

4. Amerikai szankciók

Ahogy Joe Biden ígérte,

csütörtöktől újabb kemény amerikai gazdasági szankciók léptek életbe orosz érdekeltségek ellen

a tavaly leleplezett, ún. SolarWinds-féle kibertámadások, illetve a 2020-as amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozás miatt. Moszkva esetleg ezen büntetőintézkedések élét próbálta elvenni Amerika szövetségesének, Ukrajnának a fenyegetésével.

5. Ukrán fegyverkezés

Oroszország valós fenyegetésnek érzi a NATO-hadgyakorlatok rendezését és azt a tervet, hogy NATO-katonák jelenhetnek meg a Fekete-tenger partvidékén. Ezen kívül

Ukrajna az elmúlt években jelentős mennyiségű nyugati, főleg amerikai hadieszközt és hadi technológiát kapott,

a kelet-európai ország NATO-tagsága a kritériumok teljesítésével – ezen dolgozik Kijev – középtávon megvalósulhat. Mindezen tényezők nagyban sértik Oroszország biztonsági érdekeit, Moszkva Ukrajnát és a Fekete-tenger térségét hagyományosan a saját érdekszférájának tekinti, ezen területek elpártolása direkt fenyegetést jelent Moszkva számára.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Szergej Sojgu védelmi miniszter a március 20-21-i hétvégét a szibériai tajgán töltötték – akkor már zajlottak az ukrán határ menti katonai előkészületek

 

Milyen cél elérése érdekében történhet az orosz katonai manőver?

1. Katonai beavatkozás területfoglalási céllal

Katonai szakértők szerint a helyzetet komolyan kell venni, mert kísértetiesen hasonlít a 2014-es szituációhoz: az akkori orosz csapatmozgásokból katonai beavatkozás lett a Krímen és Kelet-Ukrajnában, ráadásul az orosz állami hírcsatornákon az elmúlt hetekben észrevehetően megnövekedett az Ukrajnáról szóló riportok száma, és ezek jelentős része vitatott tényszerűségű híradás –

az ukránok szerint ugyanilyen dezinformációs kampány előzte meg az orosz inváziót 2008-ban Grúzia és 2014-ben Ukrajna ellen;

az orosz lakosságot fel kellett készíteni, miért elkerülhetetlen a katonai beavatkozás.

Az orosz alakulatoknak az ukrán határ közelébe vezénylése túlmutat egy hadgyakorlatra való felkészülésen, tízezres létszámú csapatok más régiókban fekvő állomáshelyükről az ukrán határra nagyon költsége logisztikai feladat – ha csupán fenyegetésre, zsarolásra használná ezt Moszkva, aránytalanul nagy anyagi költséget szán e célra – érvel néhány katonai elemző.

A felvonult katonák és hadi eszközök száma miatt az ukrán hadsereg mozgósítása elkerülhetetlen, a legváratlanabb helyzetre is fel kell készülniük. Az ukrán kormány vészjelzése tehát nem véletlen.

Azonosító jelek nélküli fegyveresek, feltehetően orosz katonák 2014. március 3-án a krími Szimferopol utcáin

 

Az ugyanakkor nagy kérdés, hogy miért kockáztatna egy hadműveletet, és mit nyerne most egy ilyen támadással Oroszország? Beláthatatlanok lennének a következmények egy támadást követően. Peter Dickinson, az Atlantic Council Ukrajna-szakértője szerint az orosz taktika lényege, hogy a Nyugat elveszítse érdeklődését Ukrajna iránt, belássa, hogy túl nagy árat kellene érte fizetnie túl kicsi haszon ellenében, és az is szempont lehet, hogy a két éve elnökösködő Volodimir Zelenszkij eddig államfői periódusában a konfliktus nagyobb eszkalációja még nem következett be, az oroszok most készek hadsereg-főparancsnoki képességeit tesztelni.

Az bizonyos, hogy egy újabb orosz támadás esetén sem avatkozna be katonailag a NATO,

újabb technológiával és katonai felszereléssel segítené az ukránokat. Az ukrán haderő jóval fejlettebb, mint 2014-ben volt, és ahogy jelezték, már nem meglephető olyan módon, ahogy az oroszok tették a Krím esetében. Az újabb ukrán területek elcsatolása jelenleg indokolatlan lépésnek létszik a legtöbb megszólaló elemző számára, ők úgy vélik inkább, hogy Moszkva célja éppen a már elfoglalt Krím és az orosz befolyás alá hajtott Donbasz körül kialakult új status quo minden áron való fenntartása lehet. (A helyzet összetettségét e sorok írója 2019 őszén a kelet-ukrajnai tűzszüneti határnál személyesen is látta – akkori helyszíni riportunkat itt olvashatja).

Az ukrán kormányzat azonban óva inti a Nyugatot a régi hiba újbóli elkövetésétől: hogy alulbecsüljék Moszkva szándékait és eltökéltségét. Kijev attól tart, hogy ha az orosz vezetés a fentebb, az indítékok között már felsorolt ügyekben nem tud tárgyalásos úton eredményeket elérni, a katonai megoldást fogja választani.

2. Elrettentés

A legtöbb katonai elemző véleménye az, hogy ez a csapatösszevonás mégis csak egy orosz stratégiai lépés, amelynek célja, hogy megfélemlítse az ellenfelet,

és figyelmeztetést küldjön a Nyugat számára: a NATO az orosz érdekszféra határáig terjeszkedhet, nem tovább.

Moszkva korábbi és jelenlegi katonai lépései is részben éppen a hagyományosan az orosz érdekszférába tartozó Ukrajna nyugati orientációjának, NATO- és EU-tagságának megakadályozására irányulnak. Oroszország soha nem habozott a legkeményebben fellépni, ha érdekszférái sérülni látszottak, ezt mutatja a 2008-as grúz, vagy a sokat idézett 2014-es ukrajnai beavatkozás. A három balti állam – amelyek szintén volt szovjet utódállamok, és így az orosz érdekszféra részei  – 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz; ezt a szálkát Oroszország azóta sem tudta lenyelni.

Gabrielius Landsbergis litván, Edgars Rinkevics lett, Eva-Maria Liimets észt és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter április 15-i találkozója – a három balti vezető szolidaritási látogatást tett Kijevben

 

A litván külügyminiszter szerint Oroszország most azt teszteli, hogy a Nyugat meddig hajlandó elmenni Ukrajna támogatásában. Gabrielius Landsbergis úgy vélte, ha a NATO felvette volna Ukrajnát a soraiba – mint ahogy a tagságot Kijev évek óta kéri –, a krími annexió és a kelet-ukrajnai háború nem történt volna meg, és a jelenlegi konfliktus sem alakult volna ki. Zelenszkij ukrán elnök értékelése hasonló:

a donbaszi harcoknak csak az vethet véget radikálisan, ha Ukrajna végre NATO-taggá válik.

3. Az orosz tárgyalási pozíciók erősítése

Moszkva diplomáciai eszköztára nagyon gazdag, a hibrid hadviselés művészetében az orosz stratégák jelentős know-how birtokában vannak. A konfliktus első szintje katonai, ott egyelőre várakozó csapatokat látunk, a másodikon, az információs hadviselés színterén azonban már mennek az ütközetek.

Moszkva interpretációja szerint – és ez az üzenet fut az orosz médiában – Biden „nem bírta az idegek harcát”, amikor ő kezdeményezett kommunikációt Putyinnal az elnöki telefonhívással. Egy másik Kreml-értékelés szerint a Nyugat ideges reakciói azt mutatják, hogy

belátták: az ukrán kérdésben lehetetlen katonai fölényre szert tenniük az orosz hadipotenciállal szemben.

 

Joe Biden amerikai elnök április 15-én új gazdasági szankciókat jelentett be Oroszország ellen Washingtonban

 

Az amerikai sajtó értelmezése természetesen más: elemzők a túloldalon arról írnak, hogy Biden elnök tűzoltási, megelőzési céllal kezdeményezett párbeszédet, a tárgyalási gesztusa mögött pedig az a cél is lebeghetett, hogy

ezzel arcvesztés nélküli visszavonulási lehetőséget teremtett a lécet túl magasra tevő Putyin elnöknek.

4. Az új Biden-elnökség tesztelése

Joe Biden beiktatásakor keményebb Oroszország-politikát ígért, mint amilyet elődje, Donald Trump folytatott. Az elnök azon kívül, hogy gazdasági retorziókat ígért a kibertámadások és a választási beavatkozás miatt Moszkva ellen, személyesen is megsértette többször Putyin elnököt: alelnökként még 2011-ben „lelketlen” embernek nevezte őt, néhány hete pedig egy interjúban egyetértett az újságíróval, aki „gyilkosnak” nevezte az orosz elnököt.

Az ukrajnai lépés sokak szerint egyértelmű jelzés Washingtonnak, hogy Moszkva nem tűri a leckéztetést, illetve keményen megtorolja az orosz érdeksérelmeket.

 

Nyitókép: Ukrán katonák gyakorlatoznak az észak-ukrajnai Csernyihivben lévő katonai kiképzőközpontban 2018. november 28-án (fotó: MTI)

Összesen 375 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"a NATO-tagállamok soha nem fogják elismerni a Krím törvénytelen orosz annektálását."

Koszovó a kurva életbe, mennyire volt más eset? Népszavazás, önrendelkezés- mondta akkoriban minden haladár. Mi meg birka európai keresztény fehérek asszisztáltunk a muszlimok helyzetbehozásához...

Válaszok:
nick89 | 2021. április 16. 12:06

"Ukrajna azzal érvel, hogy nincs jogi kötelezettsége az ukrán területen megszálló erőként jelen lévő orosz hatóságok és hadsereg ellátására, a Fekete-tenger vizének tisztítására szolgáló vízügyi kapacitás elégséges a polgári lakosság ivóvízigényének kielégítésére."

Nem hinném, hogy bármelyik nagyhatalom tűrné, hogy egy olyan bázis működését, mint amilyen az orosz bázis Szevasztopolban, veszélyeztessék. Ráadásul erről bérleti szerződés is van.

milyen ujra??

meg mi az hogy orosz terjeszkedes?
az elmult harminc evben az usa terjeszkedett az oroszok rovasara: ndk, keleteuropa, baltikum, gruzia, ukrajna, kostolgattak belaruszt is, most meg mar otthon se lehetnek az oroszok ?

És Kína vajon ránkszabadítja még a kínaivírus 4. hullámát is?

Nem lepődnék meg, ha az USA direkt hergelte volna eddig az ukránokat és az oroszokat (előbbieket szép ígéretekkel, haditechnikával, katonai szakértőkkel, utóbbiakat azzal, hogy a vörös vonal Ukrajnát hazai terepként kezeli). Ezt már sokszor eljátszották korábban (mint például Grúziában) nekik ez pár milliárd dollárba kerül, és nem fognak amerikai katonák meghalni (aminek nagyon rossz lenne otthon a sajtója), viszont az oroszoknak legalább tízszerannyiba kerül a hadművelet, és rengeteg halottjuk lesz - tehát Oroszország sokkal többet veszít, azaz, ha Oroszországot ellenségként kezeli az USA, akkor ez a részükről teljesen logikus lépés. Azt is el tudom pont emiatt képzelni, hogy most sokkal jobban felszerelt és felkészítettebb az ukrán hadsereg.
Szimpátiáról én nem tudok sem az oroszok, sem az amerikaiak kapcsán beszélni, viszont egy háborús helyzet a szomszédban nekünk biztos, hogy nem lenne jobb a status quo-nál.

Lehet, hogy kárpátaljai magyarságon enyhülni fog a nyomás, ha tényleg háborús helyzet lesz délen vagy keleten, de emellett biztos, hogy nagyon sok magyart el fognak vinni, hogy az első sorban harcoljon. Az biztos, hogy az ukránok kapcsán sem érzek több szimpátiát, mint az oroszok vagy az amerikaiak iránt, sőt, ameddig a magyarok kárára kompenzálnak, addig még annyit sem. (mondom ezt úgy, hogy van több ukrajnai kollégám (oroszok, ukránok vegyesen), akik kimondottan jó fejek, és semmit sem tehetnek az egészről)

Az most a kérdés Pesten, Budán, hogy hol lesz majd az orosz határ.

Szerintem csak a nyílt Nato - Oroszország összecsapás elképzelhetetlen (Nato eleve nem avatkozhatna bele)
Ugyanez volt Koreában, Vietnámban és Afganisztánban, ahol végső soron Amerikai és a Szovjetunió harcolt egymással, de szigorúan nem nyíltan.

Ha az USAnak a hatalmas eszével sikerül összeboronálnia Kínát és Oroszországot (és még pár közeli országot, mint például Iránt) egy szövetségbe összehozni, akkor azon se lepődnék meg, ha húsz év múlva a kínai-orosz haderő lesz az, amelyik bárhol, bármikor felbukkanhat a Földön. Nekünk (Magyarországnak, de egész Európának is) az se lenne jobb, sőt, valószínűleg rosszabb lesz, mint most.

Azok a szánalmas szolgalelkűek gondolkodás nélkül azt csinálnák, amire a tartóik utasítják őket. A NATO tagság nem kerül sokba (szemben az EU tagsággal), szóval valószínűleg egyből megadnák Ukrajnának.

Közel harmadára csökkenne Ukrajna területe. Mondanám, hogy ez lenne az ukrán Trianon (amit nyilván hasonló sokként élnének meg Kijevben), ha nem lenne száz évnél rövidebb a történelmük.

A magyarok szívélyesek az idegenekkel, még a hazátlan bitangokkal is, ezért válaszolnék a kérdésedre:
"A poll of the Crimean public was taken by the Ukrainian branch of Germany's biggest market research organization, GfK, on January 16–22, 2015. According to its results: "Eighty-two percent of those polled said they fully supported Crimea's inclusion in Russia, and another 11 percent expressed partial support. Only 4 percent spoke out against it. ..."

Gondolom megértetted mi az analógia.

Putyinból kinézném azt is, hogy Ukrajna megszüntetésekor visszaadja Kárpátalját - nyilván a saját érdekében, mert pontosan tudja, hogy ezzel véglegesen felhergelnék a román és szlovák sovinisztákat, azaz az EU keleti részét is sikerülne destabilizálni.
Nyilván magyarként örülnék Kárpátaljának, az pedig az EU sara, hogy szándékosan félrenéz, és nem próbálja megoldani a nemzetiségi problémákat (bezzeg, ha transzjogokról lenne szó), de azért Putyin is nagy játékos, az a fajta, akitől félek, még ha ajándékot is hoz.

Zokni úr, a probléma az, hogy amiről beszélni tetszik, azt még a balos wiki is mint nem teljesen megalapozott állítást taglalja. Mert hogy Zokni úr elkövette azt a hibát, amit én nem- az egyik érdekelt fél statisztikáját tallózta ide bornyú módra. Az én statisztikámat egy német közvéleménykutató készítette. Nem tudom eléggé világos voltam-e?

Szépen sorban...
-Szóval akkor a Krímről ennyit, szépen beláttad miért hipokrita a nyugat Oroszország tekintetében
-Már másodszor írtál rám nagy lelkesedéssel, hogy valótlant írtam volna a Covid vírushordozók számának becslésekor. A pontatlanságot azzal követtem el, hogy nem jeleztem, milyen idő periódusra vonatkozik ez a becslés. Ez a két héttel korábban vírushordózók számát becsüli. Tehát ha ma van 210 halott akkor két hete lehetett 210 ezer hordozó. Ez azért lehetséges, mert a vírust bizony van aki többször is elkapja az évek alatt (akár háromszor is) és sokan alig produkálnak tüneteket. Így nem lehet automatikusan számolni, a 23 ezer halott 23 millió vírushordozó nyilván képtelenség. Lehet hogy az ezres szorzó sem áll, hiszen ez erősebb mortalitású vírus, mint az influenza. Ezt tavaly márciusban még nem lehettet pontosan tudni.
De ha már válogatunk a beírások között, nekem pl ez a beírásom tetszik- szerintem jó vátesz voltam:
bispora 2020.szeptember 10.
"Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábban az AstraZeneca kísérleti oltóanyagát nevezte a legígéretesebbnek."
Mintha azt olvastam volna a vírus S-fehérjével szembeni IgG titere az orosz sputnikV vakcinának sokkal jobb volt. Remélem a kormánynak van B-terve, ha az oxfordi vakcina nem lenne elérhető..."
Ja és melyik nickeddel lettél ideges rám anno?

OK, végül is mindegy.

Mindannyian ismerjük a románokat annyira, hogy bármennyi földet is kapnak, csak még jobban ragaszkodnak Erdélyhez, és még többet akarnak - Magyarországból is, egészen a Tiszáig.
Persze, nyilván köszönettel elfogadnák Bukovinát, örülnének, mint majom a farkának (akár még az amerikai bázisokat is átadnák az oroszoknak, technikával együtt, nem először történne ilyen, vagy ehhez hasonló a történelemben...), aztán utána másnap ott hőbörögnének, hogy Kárpátalja magyar lett, hát hallatlan ez a sovinizmus.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés