„Akkor tudnék őszintén bocsánatot kérni, ha bűntudatom lenne, de ma is úgy gondolom, hogy semmiféle bűnt nem követtem el azzal a rajzzal” – nyilatkozta a karikaturista.
„Egyik vádlóm sem kérdezte meg, mit akartam azzal a rajzzal üzenni” címmel közölt interjút Pápai Gáborral, a Népszava karikaturistájával a Szemlélek.
Az egy éve készült, elhíresült karikatúra készítője azt mondja, sajnálja, ha fájdalmat okozott bárkinek. A kereszténység szerinte jót tehetne a magyar társadalomnak, noha ő nem látja Istent. Pápai a beszélgetés elején megdicsérte a Szemlélek portált, ami szerinte fontos űrt tölt be hazánkban, „mert olyan hangot képvisel, ami szokatlan a magyar közbeszédben”. Úgy véli, léteznek más, szintén keresztény tematikájú médiumok, ám azok többnyire a jelenlegi kormánnyal összhangban szoktak megnyilvánulni, az úgynevezett „keresztény politika” jegyében.
Pápai kifejette:
már azért megérte megrajzolnia azt a bizonyos karikatúrát, mert egy éve sokkal jobban figyel a keresztény hívekre.
Sérelmezte, hogy azok közül, akik vallásgyalázással és keresztényellenességgel vádolták meg, senki sem kérdezte meg tőle, mit akart üzenni azzal a rajzzal.
„Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyetlen napnál tovább érdekes lesz az a rajzom. Aznapra szóló kis poénnak szántam, és őszintén fel sem merült bennem, hogy ilyen kétes karriert fog befutni. Az operatív törzs kommunikációjának szerettem volna görbe tükröt tartani, amelynek központi szereplője, Müller Cecília szinte minden esetben következetesen ismételgette az »alapbetegség« kifejezést a halálesetek magyarázataként, nem egyszer kiadva az áldozatok bajait. Ennyiről szólt az a rajz részemről. Ha utólag módosítanék valamit, talán inkább egy kisebb keresztet tennék a tisztifőorvos mellé, hogy ne a szenvedő Jézust lássák bele, hanem egy kegytárgyat, egy hivatkozási alapot” – mondta.
Kifejtette: a rajz elkészülte után, megmutatta a feleségének és az egyik szerkesztőnek is, de mindenki azt állapította meg, hogy rendben van a rajz. „A megjelenést követően pár napig ez így is maradt, aztán egy magát keresztényvédőnek kommunikáló portál nekem támadt, petíciót is indítottak, rám ragasztották a vallásgyalázó címkét” – sérelmezi Pápai, majd kifejtette: a magyar társadalmat átitatja a kereszténység, és ez jót is tehetne neki. Létezik azonban ettől függetlenül egy „politikai kereszténység”, ami viszont szerinte nem tesz jót ennek az országnak.
Ez a típusú politika arra épül, hogy az ellenségkép tartja egyben a tábort
– vélekedett.
„Bár a szóban forgó karikatúra jelenleg a leghíresebb rajzom, azért messze nem a legjobb. Nem szól másról, mint az operatív törzs kommunikációjáról. Ezt a rajzot, illetve engem tett újabb ellenségévé az a politika, amelynek szüksége van a gonoszra, és már negyedik hullámban támad emiatt. Ez is mutatja, mennyire témaszegény valójában ez a gonosz-meghajtású harc” – magyarázza.
„Ha bocsánatot kérnék, nem lennék őszinte.
Akkor tudnék őszintén bocsánatot kérni, ha bűntudatom lenne, de ma is úgy gondolom, hogy semmiféle bűnt nem követtem el azzal a rajzzal”
– zárja az interjút a karikaturista.
A nyomozástaktikai szempontokat politikai szempontok nem írhatják felül – közölte a Legfőbb Ügyészség annak kapcsán, hogy Magyar Péter ultimátumot intézett hozzájuk az aranykonvoj ügyében.
Giró-Szász Áron reagál noÁrék megjegyzéseire.
Elítéltek a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, mert keresztény elveket érvényesít az oktatásában.
„Az állam nem tudja előírni az embereknek a kereszténységet” – mondta Habsburg Eduárd korábbi nagykövet a Danube Institute rendezvényén, ahol a Nyugat és a kereszténység jövőjéről beszélgetetett Raymond Ibrahim amerikai szerzővel.
Lélekemelőbb-e, amikor valaki pünkösdvasárnap emberséget és önmérsékletet prédikálva kiprovokálja, hogy féregnek és patkánynak nevezzék a fia keresztapját? Francesca Rivafinoli írása.
Ki a nagyobb „rendszerváltó”: aki mellébeszélve utasít, vagy aki a sajátjából ad a köznek? Francesca Rivafinoli írása.
A búcsú nemcsak vallási, hanem közösségmegtartó erejű esemény is.
Harmadfokú hőségriasztást rendelt el a tisztifőorvos szombattól.
Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy mit gyakorolnak és fejlesztenek a diákok az MCC programjai által, akkor elsősorban a beszélgetés művészetét említeném meg.
