Nem félek

2021. április 10. 10:29

Gundel Takács Gábor
Szemlélek blog
Csak akkor mennek ki az emberek az utcára forradalmat csinálni, ha már nincs veszíteni valójuk.

„Az elmúlt hetekben, hónapokban sokan kérdezték tőlem egy-egy cikkem, megnyilvánulásom nyomán, hogy nem félek-e. A válaszom röviden: nem. A félelem mindig is eszköze volt a hatalomnak. Hatalma válogatja, hogy abszolút, vagy csak indokolt mértékben él vele. Ráadásul kétféle félelem van – és persze ezek kombinációi. Az egyik az ellenségtől való félelem: belső ellenségtől, külső ellenségtől, bizonytalanságtól, éhínségtől, ellenforradalomtól, imperialistáktól, fasisztáktól, kommunistáktól, és még sorolhatnánk hosszan. Igazából mindegy, hogy mitől. A lényeg az, hogy a félelemben élő embereknek lehet megoldást nyújtani: majd mi megvédünk titeket. Cserébe szavazzatok ránk és csináljátok azt, amit mondunk!

A másik a létbizonytalanságtól való félelem. Enyhébb esetben csak az egzisztencia elvesztésétől, rosszabb esetben a börtöntől, a haláltól való félelem. Ha ugrálsz, ha kérdezel, ha okvetetlenkedsz, ha másként gondolkozol, ha szervezkedsz, akkor majd elbánunk veled. A félelemben élő ember kiszolgáltatott, ezáltal engedelmes. Azt csinálja, amit szabad, amit megengednek neki. Régi tétel: csak akkor mennek ki az emberek az utcára forradalmat csinálni, ha már nincs veszíteni valójuk. Amíg van, addig inkább mérlegelnek, meghajolnak, engedelmeskednek. A család, a gyerekek, az a kevés, ami még megmaradt, a puszta létezés fontosabbak. Jobb hát meg sem szólalni.

A hozzám intézett kérdés ezúttal a második esetre vonatkozott. »Nem félsz elmondani, leírni a véleményedet? Nem félsz kiállni másokért?« Már önmagában az is ijesztő, hogy ez a kérdés egyáltalán felvetődik. Hogy indokolt-e, döntse el ki-ki maga! De nem félek, mert félelemben nem lehet élni. Hogy meddig elviselhető a gerinc meghajlása, egyéni mérlegelés kérdése. Az is, hogy ki meddig megy el. Mi az, amit még megtesz, és mi az, amit már nem. Ha harcol, hogyan harcol: nekiront a falnak, vagy apránként próbálja a téglákat kiütni. Üt, vagy érvel. Nem ítélkezem senki felett. Mindenki maga tudja, hogy miért és kikért felelős. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hol a határ. De azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy minél inkább megfelel az elvárásoknak, azaz minél jobban fél, annál kevésbé éli a saját életét.

Én is sokszor mérlegeltem már döntési helyzetben és mindig bevontam azt is, akinek az életére hatással volt a döntésem. De van egy mérce, a végső, igazán perdöntő mérce: vajon az életem utolsó, és épp ezért legőszintébb pillanatában, amikor már nincs veszítenivalóm, nem áltatom magam semmivel és nem kell megfelelnem senkinek, magyarán amikor már semmi nem torzítja el az igazságot, akkor mit fogok gondolni a döntésemről? Megalkuvó voltam, vagy egyenes? Szégyellni fogom, vagy büszke leszek rá? Csak a társadalom, a családom, a munkahelyem elvárásaimnak akartam megfelelni, vagy a saját utamat jártam? Éltem, vagy csak léteztem? Hiányérzettel halok meg, vagy mosolyogva? Aki nem fél, attól is el lehet venni mindenét, ki lehet rúgni, be lehet zárni, el lehet tünteni. De nem lehet legyőzni. Örökké szabad ember marad. A többi nem számít.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 177 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szép ívű gondolatok, de nem igazán látom az aktualitását. Vagy ezt a német kollégáinak szánja?

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2021. április 10. 18:20

Tenyleg nem kell felnie, mert mar nem 2006-ot irunk, amikor Gyurcsany-pribekek tamadtak a jonepre, ha nem oszlott fel azonnal es nyomtalanul a semmibe.
Akkor batorsag kett volna mindezt leirni. Ma mar csak egy szohalmaz.

A lenyeg nem azon van, hogy mindket oldallal kritikus legyel, szerintem.
Azzal vagy kritikus es azt kritizalod, amivel nem ertesz egyet. Ha jol gondolom.

Pontosan. Petry nem mondhatta el szabadon, következmények nélkül a véleményét, míg az ellenzék bármit hazudhat következmények nélkül

Mese, mese, szófosás.
Legalább azt elmondhatta volna, csak, hogy legyen mákszemnyi konkrétum a tudálékosan előadott vartyogásában:
mit gondol, a magyarok bécsi cukrászdáiról, Orbán ellopta?

Igazságtalan vagy esetleg, jobb esetben hatalmasat tévedsz.
A Fidesz-kormányzás alatt plusz-mínusz 10-10-es listán az ország helyzete mínusz 7-ről plusz 6-osra javult: a 20 fokozatból 13-as erősödéssel.
Ez az egzakt, számokkal pontosan leírható állapot van úgy a magyar választók legkevesebb 50%-nak agyába úgy beégetve, hogy:
Orbánék ellopták az országot, ellopják a mi pénzünket.
galancza erről ír és 100%-ban igaza van.
Nem elég tisztességes, jó kormányzást nyújtani: annak is kell látszani, mert az ellenfél a hazugságtömegével a tényekkel ellentétes, álvalósággal mérgezi az embereket.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés