Ön ismét odaállt ország-világ elé a nagy lelki púpjával, és kitárulkozott. Ilyenkor az a könnyebbik út, ha kijelentjük hanyagul, hogy nincsen ezzel semmi baj, mindenki úgy csinál magából hülyét, ahogyan akar, s különösen igaz ez akkor, ha az illető tényleg súlyos elmebeteg.
Az e véleményen lévőknek, a hányavetieknek most nincs igazuk.
Önt igenis komolyan kell venni, ugyanis hiába ébredt azon a végzetes reggelen Gregor Samsaként, ön nem maradt odabent a szobájában, hogy a résnyire nyitott ajtóból hallgassa, miként szíja Katus a Fecskét, s – mint utaltunk már rá – apja sem volt, aki megoldotta volna a problémát egyszer s mindenkorra. Nem. Ön, Gyurcsány úr, az átváltozás után elindult a világba, és karriert csinált. S hiába jött el aztán a nagy vég, a »trükkök százai« folytatódtak, és ön szabadlábon maradt.