A sátánista kultusz kötőszövete a gyűlölet, a rágalom és a megvetés. A próféta ezért azt mond, amit akar, akár korábbi szavai ellenkezőjét is, a fanatikus követők minden elhisznek neki, mert nem értelmi, hanem érzelmi alapon követik messiásukat. Maguk is sérültek mind, és az ő lelki deformációjuk valószínűleg a kommunizmus évtizedeiben elszenvedett árulások akár több generáción átívelő öröksége, amire a nehezen megszülető polgári demokrácia még nem talált orvosságot. És most egymásra találtak. Félelmetes az az erő, amit ez a találkozás felszabadított. Ezzel kell megküzdenünk. Félelmetes, de nem végzetes.
Mit tehetünk? A szekta fanatikus tagjait nem lehet meggyőzni. A sodródókat sem könnyű, mert a győzelmet üvöltő kórus hangereje sokakat megtéveszt. Ráadásul számos romlott gazember is odacsapódott a szektához a zsákmány reményében. Azonban a magunk hite, a józan ész, a szeretet és összefogás ereje mégis elég lesz a győzelemhez.
Már csak napok választanak el a legnehezebb próbatételtől, ahol Isten nevében kell helytállnunk.
Ne azt számold, hogy hányan vagyunk és hányan vannak ők. Arra készülj, hogy vasárnap ott kell lenned, mert a hazádnak szüksége van rád, és ha ott leszel és ott lesznek mindazok, akiket szeretsz és akikben bízol, akkor a poklok kapui ezúttal sem vesznek erőt rajtunk. A sátánista szekta pedig a választások után mint egy bűzlő felhő, eloszlik a napsütésben.”
Nyitókép: Ferenc ISZA / AFP