Kerpel-Fronius Gábor: Ööö… (majd hosszú és kínos csend)
Rónai Egon: Született erről egy újabb kormányhatározat? Önök kaptak bármiféle döntésről dokumentumot?
K-F.G.: Öhh… én erről… én erről nem tudok, hogy… én erről nem tudok, hogy kaptunk-e.
Ha önmagában nem volna megalázó a helyzet, akkor a szenzációs párbeszéd közepén Rónai még rátesz egy lapáttal. Olyan leereszkedő, tanítóbácsis stílusban vezeti ugyanis elő a kormányhatározatos kérdését, mintha az osztály legrosszabb tanulójából akarna legalább egy kettest kicsikarni. Mindhiába. Merthogy Karácsony helyettesétől annyira futja, hogy »ööö« és »öhh«.
Természetesen elfogadjuk a demokrácia játékszabályait, amikor a kezdőcsapatba szavazzák a lelátók potrohos, mindentudó tartozékát. Elvégre a partvonalon túlról olyan okosakat, bátrakat meg nagyokat mondott. Aztán az első labdaérintés helyett akkora luftot rúg, hogy még nézni is kínos. Valahogy így vagyunk mi is Kerpel-Fronius vergődése láttán.”