„Szintén tavaly augusztus végén nevezték ki az SZFE kuratóriumának felügyelő bizottsági tagjává, azidőtájt már dúlt az állóháború. Gondolta akkor, hogy ilyen mélyek az ellentétek, és a feszültség ilyen sokáig tart?
Bonyolultabbnak tartom a helyzetet, mert úgy érzem, hogy minden egy bizonyos folyamatnak a része. Sok olyan dolog történt az SZFE-s események előtt is, ami számomra riasztó. Ha csak a 2019 őszi színházi demonstrációra gondolok, hogy ki a fenntartó, hogyan szóljon bele egy igazgatói pályázatba, hogyan alakuljanak a fenntartói viszonyok… Egy kilopott törvénytervezettre építettek egy demonstrációt, rossz nyilatkozatok is elhangzottak előtte, melyek szerint, ha egy jobb oldali ember pályázik igazgatói posztra, akkor nem biztos, hogy megbízatást kap. Azt látom, hogy több olyan része van az életünknek, ami összefüggésben van az SZFE-vel kapcsolatosan is. Eltelt egy év, és azt látjuk, hogy itt nem pusztán egy diákzavargásról van szó, hanem egy felépített folyamatról. Az derült ki, hogy bizonyos emberek nem szeretnének együtt dolgozni jobboldali gondolkodású művészekkel. Ez azért riasztó. Ami rettentően szomorú, hogy a szakmánk iszonyatosan megosztott lett. Oda-vissza.