Az ellenzék szervileg alkalmatlan a Fidesz politikájának másolására és ezt kezdi belátni.
„Számomra messze az a legfontosabb ebben a történetben, hogy az ellenzék több mint húsz év után kezdi belátni, hogy képtelen másolni a Fidesz politikáját. Az antiorbánizmus, bármilyen további tartalmat is kapjon idővel, mostanra egyértelműen maga mögött hagyta a Fidesz által sikerre vitt megosztó, karizmatikus, autoriter, egyszóval, bonapartista elemekkel átszőtt politizálás majmolását, szembenézett saját szervezeti és kulturális sajátosságaival, és ennek megfelelő úton igyekszik eljutni a választási siker kapujába.
Hamis az a közhiedelem, hogy az ellenzékiek ugyanazt akarnák, mint amit a Fidesz, csak épp Orbán kezéből ragadnák ki a hatalmat. A Fidesz szavazótábora sem homogén. A Fidesz szavazóinak zöme is békésen élné az életét egy olyan politikai rendszerben, amelyben demokratikus politikai erők kínálnának képviseletet számukra, a politikai győzelem esélyével.
A Fidesz kialakulása nem volt fátum, de fontos tény az is, hogy az ország fele hajlandó elfogadni, hogy egy autoriter rezsimben éljen, a másik fele viszont nem. Bármilyen motivációi is vannak az ellenzéki szavazók egyes, kisebb csoportjainak, összességében az országnak ez a fele az, amelyik nem fogadja el az Orbán-rezsim kínálta politikai kereteket. Ez tette sokáig lehetetlenné, hogy érdemi sikereket érjenek el, holott nincs sehol megírva, hogy ilyen feltételek mellett lehetetlen a rezsimet megdönteni.
A legőszintébben mondom: nagyon rossz, hogy az antiorbánista ellenzék létrejött. Jobb szeretnék arányos választási rendszert, gyenge, törékeny koalíciókra épülő kormányokat, erős regionális és helyi önkormányzást. Jobb szeretnék joguralmat. Erős érdekképviseleteket. És nem csak én sajnálom ezt a mostani helyzetet. Az ellenzéki szavazók is sajnálják, és sajnálják maguk a pártok is.
Az előválasztás remélhetőleg hatékonyabb válasz, de ez csak az egyik előnye ennek a megoldásnak, a másik, hogy az előválasztás kísérlet arra, hogy a politikai sikerre törekvést, egyéni ambíciót összeegyeztesse azzal a belátással, hogy muszáj valamelyest együtt is működni egymással. S teszi mindezt hangsúlyosan demokratikus módon.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Zsiday Viktor egyenesen kijelentette, hogy a magyar miniszterelnök világpolitikai tényezővé vált az elmúlt években.
Az elemző kiemelte, hogy az újdonság varázsa elmúlt, most már a Tisza Párt vezérénél, majd hangsúlyozta, hogy ideje volna újítania.
Korábban kiderült, hogy több bíró is szerepel a Tisza Párt politikai aktivistái számára készült applikáció adatbázisában.
A miniszterelnök főtanácsadója rámutatott, a Tisza Brüsszel kérésének megfelelve leválna az olcsó energiáról, ezzel emelkednének a rezsidíjak, valamint adót kellene fizetni a kutyák és a macskák után.
Fodor Gábor az Indexnek arról is beszélt, hogy a választás kimenetelét nem a két, érzelmileg erősen motivált tábor dönti el, hanem az a köztes réteg, amely nem az „imádom–gyűlölöm” logika mentén hoz döntést.
Hankó Balázs „lopakodó, sunyi hatáskörelvonásnak” nevezte az Európai Bizottság túlterjeszkedését.
Az üzlet közleménye szerint a Lidl haladéktalanul megtette a szükséges intézkedéseket, együttműködve a hatósággal.
