Sok tabu törik meg éppen ezekben az években

2021. március 5. 11:01

Szécsi Noémi
NLCAFÉ
Az egyre nagyobb számú női alkotó igyekszik belakni az irodalom új és régi témáit és tereit. Interjú.

„Mit szabad és mit nem egy női szerzőnek? Látsz-e ezzel kapcsolatos változásokat, formálódásokat?

Mondjuk feltehetően nem illik így beszéltetni a női hősöket, ha férfi szólaltatna meg így férfiakat, talán csak lazák lennének. Szerintem sok tabu törik meg éppen ezekben az években, és az egyre nagyobb számú női alkotó igyekszik belakni az irodalom új és régi témáit és tereit.

De azért megvannak a korlátok. Mondjuk, képzeljünk el egy olyan regényt, ahol egy fiatal nő eldönti, hogy sohasem megy férjhez és vállal gyermeket, de csodálatos kibontakozást és teljességet él meg a karrierjében, valamint színes és változatos szexuális kalandjaiban. Vajon ez lehetne népszerű és elismert? Vagy egy olyan történetet, amelyben a főhősnő szuperképességű nők egy csapatával éjszakánként lecsapna családon belüli erőszakot elkövetőkre, akiket válogatott kínzásoknak tenne ki, mint egy Tarantino-filmben. Nem viszolyognának kegyetlenségétől? Vagy egy olyat, amelyben az írónő a 20. századi Magyarország államformái és az emberi lélek szabadsága közötti összefüggéseken elmélkedne hétszáz oldalon. Ez a vállalkozás bejönne neki? Komolyan vennék a gondolatait?

A regényben olyan nők lépnek elénk, akik kiábrándult szarkazmussal, olykor cinikusan tekintenek saját környezetükre, valamint az őket körülvevő világra. Ugyanakkor rengeteg fájdalom is van bennük, egymást, sőt, magukat sem kímélik. Mégis ott van közöttük egy több évtizede tartó szövetség. Hogy látod, a már elkészült darabban mennyire sikerült ezt a kettősséget megmutatni? Mesélj egy kicsit a munkafolyamatról!

Furcsa időket élünk, ez a próbafolyamat sem volt hétköznapi. Az alkotókkal természetesen kizárólag zoomon tartottam a kapcsolatot, egyszer találkoztunk csak, az előadást kísérő beszélgetés felvételekor. Én úgy tudom, hogy a két főszereplőt, Jordán Adélt és Pálos Hannát az életben is barátság fűzi össze, szóval feltételezem, hogy ez az érzelmi kötelék hozzáadott a színpadi barátság megjelenítéséhez. Székely Kriszta elmesélte, hogy kellett gyúrniuk az anyagot és a szöveget, mire eljutottak egy végső formáig, hiszen a regény szövegét le kellett bontani, hogy jól mondható legyen. Én ebből semmit sem láthattam, de az biztos, hogy számukra is nagy kísérlet volt ilyen rövid idő alatt eljutni a szövegkönyvtől a kész előadásig.

A darab alapjául szolgáló regényt egy róla szóló kritika szerint társadalomszatíraként is olvashatjuk, amely arról próbál meggyőzni minket, hogy kelet-közép európai negyvenes nőként fölösleges rivalizálni. Mit gondolsz, létezik-e nők közötti szövetség, illetve, mennyire lehet ez érvényes akár az irodalmi életen belül?

Minden szövetség nagyon nehéz, mert valamiféle önfeladást is feltételez, ugyanakkor az egység erőt is adhat. Ami engem illet, egész életemben magányos farkas voltam, de így negyven felett sokszor mégis úgy érzem, hogy viszonylag sokat és produktívan működöm együtt más nőkkel, és ezt azért is értékelem, mert már nem áll korlátlan mennyiségű idő a rendelkezésemre. Megértettem, hogy mennyire időrabló egyedül küzdeni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 63 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem ismerem az írónőt, nincs problémám az interjúval, azzal sem, hogy ennyire a nőkkel foglalkozik, bár szerintem az író az elsősorban író és nem nő vagy férfi.

De milyen megfogalmazás az, hogy "az állam a termékeny nőket jutalmazza a családjuknak juttatott bónuszokkal"? Süt belőle a politikai ellenszenv. A állam nem jutalmaz, hanem támogat és nem a nőket, hanem a gyermekeket. Mit csináljon az állam azokkal, szegényekkel, akik önhibájukon kívül nem szülhetnek vagy úgy érzik, hogy "a gyermekvállalás nem nekik való"? Az állam valóban nem avatkozhat bele a magánéletbe, és akiknek bármilyen okból nincs gyermeke, azoknak többletköltsége sem merül fel, tehát oda nem szükséges támogatást adni.

Az állam egy elöregedő társadalomban próbál a gyermekneveléshez anyagi támogatást nyújtani, azért hogy a kívánt gyermekek lehetőleg megszülessenek. Fel nem foghatom, miért olyan nehéz ezt megérteniük és elfogadniuk az emancipált, szabadelvű nőknek, és miért van ezzel szemben ellenérzésük?

Ez is csak egy selejt femináci. Ebből él meg, hogy a férfiakat hibáztatja mindenért. Egyszerűen undorítóak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés