Jövő századunk regényei

III. évfolyam 9. szám | Élet - Utolsó Figyelmeztetés
2021. március 4.

Rajcsányi Gellért

Bolhából elefánt – mondhatná rá a gyanútlan szemlélő. Csak hát így 2021-ben illik nem gyanútlannak lenni, mert az ilyen bolhák növekednek mostanság országhatárainkon túl Godzilla méretű kultúra- és identitásfelzabáló szörnyekké. Őket pedig, amíg lehet, tartsuk távol a magyar glóbusztól! Meglehet, Tóth Krisztina írónő túlgondolkodás nélkül dobta oda válaszként egy interjúban, hogy Jókai Az arany ember című művét le kellene venni a kötelező olvasmányok listájáról – mert szerinte elavultak a nőalakjai, és a gyerekek ezekből építik fel a nemi szerepeket. De legalább annyit elért, hogy a közfigyelmet ráirányította Jókaira, regényeire és karaktereire.

Ha már Az arany ember a téma, két rövid megjegyzés: ahogy Szilvay Gergely kollégánk is írta, a regény Timéáját egy másik szemszögből nyugodtan lehetne korai feminista hősnőnek is címkézni, hiszen bevándorló-hátterű nőként tudja a férje üzleti ügyeit is intézni, mindezt a 19. század mélyén! Másrészt: Az arany ember nem a nőkről szól, nem női regény. Egy nagyra törő férfi, Timár Mihály sorsának – életdrámájának – a bemutatása, aki nagyratörés közben megköti a maga fausti alkuit, melyek következtében a felszínen mindene megvan, amire a legtöbben csak áhítoznak, odabent azonban mély törések szakítják ketté életét és személyiségét, a jelenlét és az elvágyódás között tipródva. E tekintetben Az arany ember nemhogy elavult, hanem nagyon is örök érvényű történet és üzenethordozó minden nemzedék – és annak férfi tagjai – számára. Ez nem női, hanem férfiregény. Férfisorsokról, férfivágyakról. Talán szabad még ma is ilyeneket olvasni, erről tűnődni.

Nyitókép: Shutterstock

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés