Alig nyomta el, máris megjelent neki a nagyapja, az Apró bácsi, éppen úgy, ahogy Hamlet atyjának szelleme a Helsingöri vár fokán.
„»Soha többé kommunizmust!« – kiáltott fel Klára, aztán elnyomta az álom. Alig nyomta el, máris megjelent neki a nagyapja, az Apró bácsi, éppen úgy, ahogy Hamlet atyjának szelleme a Helsingöri vár fokán.
-Kisunokám, neked teljesen elment az eszed? – szólt feddőn Klárára, aki már az első szavak hallatán elpityeredett.
-De miért nagypapa? – kérdezte hüppögve, halkan.
-Kislányom, nézz körül a házban. Ezt a házat például egy olyan zsidó nagypolgártól vettük el a kommunizmus nevében, aki egész életében azt vallotta, hogy „soha-soha kommunizmust”. Így lett az enyém. Az elvtársak nekem adták. És meg is érdemeltem, meg is szolgáltam, különösen az ’56-os ellenforradalom leverése után. Aztán jöttek a szép, csöndes, nyugodt évtizedek, a „konszolidáció”, nézz csak körül kislányom, most rehabilitálják azokat az évtizedeket, most nő fel egy generáció, amelyiknek az egyetemeken azt tanítják, hogy a kommunizmus szép és jó, csak eddig rosszul volt „csinálva”, olvasgass Tamás Gáspár Miklóst, Szalai Erzsébetet meg Mércét kislányom! És akkor éppen most kell neked ilyen zöldségeket összehordanod…
-De nagypapa, mindjárt itt a választás…
-Ne azzal törődj kislányom! Inkább gondolj a »rendszerváltásra«! Amikor nagyanyád segítségével a –lássuk be, teljesen képességtelen férjed- milliárdos lehetett. Hát mit gondolsz, ha nincsen kommunizmus, lehetne nektek ennyi pénzetek, ingatlanotok, vagyonotok, befolyásotok? Dehogy lehetne!
-Nagypapa, és ha még egyszer kommunizmus lesz? Akkor majd tőlünk is elveszik mindezt?
-Te semmit nem értesz kislányom… ha még egyszer kommunizmus lesz, annak kell majd ismét az élére állnotok. És a lehető leghangosabban kell majd követeljétek a MINDENKI MÁS vagyonának elvételét. És mindenképpen részt kell majd vegyetek kivégzéseken is, mert akkor jutalmul megint megkapjátok majd a zsidó nagypolgár házát. Örök körforgás ez kislányom, s ha nem így lenne, akkor a hozzánk hasonló tehetségtelen senkik mindörökké tehetségtelen senkik maradnának. Úgyhogy soha többé ne beszélj hülyeségeket!”
A Gyurcsány Ferenc által vezetett korábbi balos zászlóshajó szerdán ünnepli születésnapját, nagyszabású rendezvénnyel készülnek Dobrev Kláráék, miközben zuhannak a megszűnés felé. Bokor Gábor írása.
Mézgáéknál azt éneklik, hogy „van abban valami báj, hogyha kacag a máj”, és bizony a józan olvasó itt sem tud mást tenni. Kínjában csak röhög és röhög. Horváth K. József írása.
A kommunista álom végül mindig ugyanoda vezet: nem a közös jólétbe, hanem a közös semmibe.
A publicista nem hagyta szó nélkül, hogy a volt SZDSZ-es politikus szégyennek nevezte a budapesti békecsúcsot.
A Tisza Párt folyamatos botrányai miatt képtelen előrelépni, a magyar közvélemény pedig elkezdte beárazni őket.
A biztonságpolitikai szakértő Puzsér Róbert primitív történelmi érveléseihez hasonlítja az ügyvéd Trianonról szóló, alacsony színvonalú kirohanását.
Lassan, de biztosan összedől az ügy körül ácsolt kommunikációs kártyavár.
