Jelet hagyni magunk után

2021. február 25.
Kéri Gáspár
A neves brit kortárs festőművész, David Hockney magyarul megjelent beszélgetőkönyve gyerekeknek szól, de mivel a képzőművészet történetét új perspektívából láttatja, a szülőknek is tartogat izgalmas felfedezéseket.

A világ tele van képekkel, és minél több fotót készítünk, annál kevesebb időnk marad a nézegetésükre. Természetesen nem volt ez mindig így, a régi korokban nagyon kevés kép volt a világban, de azoknak meghatározó, gyakorta spirituális szerepük volt az emberek életében – vonja le a következtetést David Hockney és beszélgetőpartnere, a művészeti író Martin Gayford, miután a barlangrajzoktól eljutnak a tabletek érintőképernyőjéig. Mert mi végre készítünk képeket immár évezredek óta, és miért vonzódunk a képek nézegetéséhez és megfejtéséhez? Mikortól számít egy kép műalkotásnak, és kell-e műértőnek lenni a művészet befogadásához, értelmezéséhez? Természetesen nem szükséges, ám a vizuális kultúra a világban sok helyen marginális szerepre van kárhoztatva; ez a kötet viszont könnyed és játékos formában ad meglepően komoly tudást a gyerekek kezébe.

Empirikus úton szerzett ismereteim nyomán jutottam arra a következtetésre, hogy e kötettel időnként az esti meseolvasást is bátran kiválthatjuk”

Empirikus úton szerzett ismereteim nyomán jutottam arra a következtetésre, hogy e kötettel időnként az esti meseolvasást is bátran kiválthatjuk, hogy gyermekünk a képek és a műalkotások varázslatos világával szenderüljön álomba. A befogadást meggyőzően segítik Rose Blake illusztrációi, valamint az igen gazdag művészettörténeti képanyag a lascaux-i barlangrajzoktól Jan van Eyckig, Caravaggiótól Hockney művein át a Disney-filmekig. A könyv szerkezete szakít a művészettörténeti korszakok kronologikus felmondásával, helyette nyolc tematikus fejezeten keresztül ismerteti a képalkotás folyamatát, valamint segíti a művek befogadását. Így sem maradunk egzakt fogódzók nélkül, hiszen a könyv végén a találmányok időrendi sorrendje és egy alfabetikus szószedet segít eligazodni az olyan elengedhetetlen kifejezések sűrűjében, mint a camera obscura, a kubizmus, az oltárkép vagy a pörgetős füzet.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés