A gondolatbűnözés minősített esetei

„Az a baj ezzel a fránya Facebookkal, hogy az elején – nagyjából az első letiltásig – mindenki azt gondolja, hogy tudja kezelni. A sorok között üzen, mint bátor elődeink a komcsi rendszerben, nem mondja ki, nem írja le a tiltott szavakat, nem követi el a jobboldali gondolatbűnözés enyhe vagy minősített eseteit. Az újszülöttek, a cenzúraszüzek, a fiatal titánok pedig óvatlanul, mint idegállapotba került tótok, az anyjuknak vetik bele magukat a legnagyobb és legfontosabb közösségi platformon zajló háborúba.

Eleinte az összes versenyző bizakodik. Hisz. Hiszi, hogy csak a többiek hibáztak, úgy gondolkozik, hogy a letiltottak léptek át egy olyan határt, amin ő sosem libbenne át. És láss csodát, valóban, az első néhány hónapban a cenzorok vagy elnézőbbek, vagy nem elegendő feljelentés érkezik hozzájuk, a dublini gondolatrendőrök pedig roppant elfoglalt emberek lévén nem is vetik harminc napig szilencium feliratú hangszigetelt magánzárkába. 

Csodák csodájára marad a poszt, gyűlnek a lájkok, öröm és boldogság uralkodik el a jobbos közszereplőn. ”