Mélyen megosztja a svájci társadalmat az arc eltakarásának tiltását célzó alkotmánymódosítás kérdése. Itt a minaretvita második felvonása: komoly identitáskérdés vagy egyszerűen szimbolikus politizálás van a burkatiltás óhaja mögött?
Hosszú munka gyümölcsét szüretelhetik le a svájci jobboldalon március hetedikén. Egy, a nacionalista-konzervatív Svájci Néppárt (SVP) holdudvarából indult kezdeményezés nyomán a svájciak népszavazáson nyilváníthatnak véleményt arról,
A lassan egy éve maszkok mögé rejtőző Európában persze furcsán hangzik egy ilyen kezdeményezés, aminek a célkeresztjében természetesen nem is a koronavírus elleni védekezésben maszkot viselők állnak – hanem azok a muszlim nők, akik a vallás előírásait konzervatívan értelmezve a teljes arcukat elfedő kendőt, nikábot vagy burkát viselnek.
Az iszlám arc eltakarására vonatkozó szabályai folyamatos viták tárgyát képezik szerte Európában, leginkább persze azokban az országokban, ahol aránylag sok muszlim él. A nikábok és burkák kritikusai legtöbbször azt vetik fel, hogy az arc elfedése szembemegy a muszlim nők alapvető emberi jogaival, korlátozza a mozgásszabadságukat, és bebetonozza az elnyomásukat. Mások azt hangsúlyozzák, hogy az európai kultúra alapjaival ellenkezik az, aki eltakarja az arcát, hiszen így nem látható a mimikája.
Viszont az is igaz, hogy a burkaviselés joga a vallásgyakorlás szabadságából következően mindenkit megillet, sok muszlim pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy senki sem kényszeríti a nőket arra, hogy elfedjék az arcukat, ez mindenkinek a saját döntése – más kérdés, persze, hogy az erősen férfiközpontú muszlim kultúrában mekkora biztonsággal lehet ezt kijelenteni. A svájci burkavitában mindenesetre úgy tűnik, hogy legalábbis elméletileg
hiszen különböző okokból mind a két csoport azt szeretné elérni, hogy az alpesi országban ne szabadjon burkát vagy nikábot viselni – legalábbis a közterületeken.
Minaretekről és burkákról
Nem a jövő hónapban esedékes népszavazás az első a közelmúlt svájci referendumainak történetében, ami az iszlám szempontjából érzékeny témát érint.
Bár néhány mecsethez korábban is épültek minaretek Svájcban, 2006-ban több ilyen tervet is elutasítottak az egyes települések illetékes szervei, ezek a döntések pedig országszerte erős visszhangra találtak. Ekkor alakult meg az Egerkingi Bizottság (Egerkinger Komitee) nevű, főleg a Svájci Néppárt és a Szövetségi Demokratikus Unió (EDU) tagjaiból álló csoport, ami azt szerette volna elérni, hogy a svájciak népszavazáson dönthessenek a minaretépítésekről. A tilalom támogatói egyebek mellett azzal érveltek, hogy a minaretépítés csak az első lépés, utána majd a müezzinek énekét is hallgatni kellene majd, mint az iszlám vallási és politikai hatalmának bizonyítékát.
A kérdésben 2009-ben tartottak népszavazást, ahol kisebb meglepetésre a résztvevők többsége a minaretépítés betiltása mellett tette le a voksát, így
A burkaviselés betiltását célzó népszavazás gondolata mögött ugyancsak az Egerkingi Bizottság áll. Alkotmánymódosító népszavazás kiíratásához másfél év alatt legalább százezer érvényes aláírást kell összegyűjtenie a kezdeményezőknek, de ez nem azt jelenti, hogy a referendumot szükségszerűen meg is tartják. A szövetségi parlament ugyanis ellenjavaslatot dolgozhat ki, a voksolásra pedig akkor kerül sor, ha a kidolgozott ellenjavaslatot a népszavazás kezdeményezői nem fogadják el.
A szóban forgó kezdeményezés szervezői 2017 őszén adták le a szükséges aláírásokat.
ami alól egészségügyi, biztonsági, hőmérsékleti megfontolások képeznek kivételt. A szabály alól kivételt jelentenének például az imaházak, tehát mecsetekben továbbra is viselhető lehetne a nikáb, de utcán már nem. A kezdeményezők azzal érvelnek, hogy az alkotmánymódosítás elfogadásával a rendbontások résztvevői is könnyebben azonosíthatók lennének, és vélhetően a bankrablóknak is új álca után kellene majd nézniük a símaszk helyett, hiszen azt sem szabadna közterületen viselni a jövőben.
Ahogyan az várható volt, a Szövetségi Tanácsot nem hozta túlságosan lázba a kezdeményezés. Nem sokkal az aláírások leadása után ellenjavaslatot tettek, amit azzal indokoltak, hogy az alkotmánymódosítás megfosztaná a kantonokat a saját hatáskörű szabályozás lehetőségétől.
A szerintük megfelelő megoldás egy külön jogszabály megalkotása lenne, ami lehetővé tenné a differenciált szabályozást Svájcon belül, elvégre az országban meglehetősen kevés – egyes számítások szerint körülbelül harminc – olyan muszlim nő él, aki ténylegesen burkát vagy nikábot visel, a többiek leginkább turisták. A javasolt jogszabály emellett a muszlim nők széleskörűbb társadalmi integrációjára vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazna. Differenciált szabályozásra egyébként jelenleg is van példa az alpesi országban: Tessin kanton alkotmányában néhány éve már van az arc eltakarását tiltó szakasz, Sankt Gallen kantonban pedig 2018 óta tiltják ezt. A Tages-Anzeiger szerint egyelőre nem sok vizet zavartak ezek a szabályok.
Az arc eltakarásának tilalma
Identitáskérdések
Az Egerkingi Bizottság a várakozásoknak megfelelően nem vonta vissza saját javaslatát, így március hetedikén az alkotmánymódosítás és az említett jogszabály között választhatnak majd a svájciak.
A kérdés a politikai osztályt is erősen megosztja. Az SVP és más konzervatív csoportok természetesen a burkatilalom mellett állnak, de érdekes módon több feminista és liberális muszlim szervezet is ezt az álláspontot képviseli. A baloldali pártok – zöldek, zöldliberálisok, szociáldemokraták – az ellenzők táborát erősítik, az utóbbi párt női képviselői „feminista nemet” mondanak a kezdeményezésre. A középen álló szabad demokraták viszont súlyos dilemmával állnak szemben, hiszen világnézetüktől elméletileg távol áll az egyéni vallásgyakorlásba való beleszólás, egyes kantonális szervezeteik azonban kifejezetten támogatják a tilalom bevezetését. A törvényhozás házai általánosságban inkább a tilalom ellen foglaltak állást.
A burkatilalom – függetlenül attól, hogy végül mi lesz a népszavazás eredménye – önmagán túlmutató kérdés, ami a svájci állam önazonosságának egyik legfontosabb alappillérére, az állam liberális mivoltára irányul, hiszen – ahogy a Neue Zürcher Zeitung publicistája fogalmaz –
Nos, mégis lehet, hogy most kénytelen lesz. A svájci közvélemény-kutatók eddig csak óvatos becsléseket közöltek a népszavazás várható eredményéről, ezek alapján viszont úgy tűnik, hogy az alpesi ország lakóinak többsége március hetedikén a burkatilalom mellett teszi majd le a voksát.
A nyitóképen: a burkatilalom elfogadására buzdító plakát Lausanne-ban. Fotó: FABRICE COFFRINI / AFP
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A 2026-os CPAC Hungary egyik kiemelt vendége Geert Wilders szerint Európa egész érdeke, hogy Orbán Viktor maradjon Magyarország miniszterelnöke.
Szalai Piroska az elmúlt tizenöt év vándorlási adataival bizonyította, hogy Magyarországra éves szinten több magyar tér vissza, mint ahányan elmennek.
Hitük szerint a tizenkettedik imám visszatéréséig minden uralkodó illegitim, és a hatalom gyakorlására csak a papság jogosult.
Tíz felkészülési mérkőzést játszik a világbajnokság előtt a magyar válogatott.
Irán trónörököse 1979 óta külföldön, régóta Amerikában él. Re Pahlavinak jelentős a médiajelenléte, igyekszik szervezni az emigrációs perzsa politikát, de vajon kérne-e belőle Irán, és mennyire vehető komolyan? Egyáltalán, mit kell tudni a Pahlavi-dinasztiáról?
A Mandiner lapigazgatója félelmetes képet adott a tömeges bevándorlás sokkoló valóságáról.
„Nem tudom azt mondani, hogy nem így gondoltam.”
Philip Pilkington szerint „semmi szükség vad összeesküvés-elméletekre”, a napnál is világosabb, hogy mi történt.
