Szeresd a bölcsészt!

2021. február 16. 7:01

Kohán Mátyás
Mandiner
A tisztes bölcsész a normális gondolkodás kapuőre, a bölcsészet a legjobb gyógyír az újracsomagolt marxizmus ellen.

Nyitókép: Filozófus egy nyitott könyvvel – Salomon Koninck holland festő (1609-1656) képe

 

Van egy bevett vicce az angolszász bölcsészvilágnak: John az egyetemen egyiptológiát tanul, majd – mivel a piac az egyiptológusokat igencsak korlátozott számban igényli – nem talál a piacon szabad egyiptológusi stallumot. Végül azonban Johnt felveszik az egyetemre egyiptológiát tanítani. Szóval mi is az egyiptológia valójában? Hát, piramisjáték – szól a kétélű csattanó.

A felsőoktatási felvételi jelentkezési határidő másnapján vagyunk, és pár ezer bátor ember idén is beikszelte a bölcsészszakokat az első pár helyen, dacolva előítéletekkel és aggódó jogászmérnök apafarkasokkal, tétova kis léptekkel tiplizve ki a létbizonytalanság zajgó tengerére. Hozott Isten benneteket a fedélzeten, kedves kollégák!

Szerteágazó, szerelmes szakmánk legendásan rossz hírnek örvend a nemzet kocsmáiban, kávézóiban és iskolai folyosóin;

jóakarók egész sora vetíti a félénk filológusok elé a gyorséttermi jövőt,

vagy a belpesti patkánylyukakban tengődve, KATA-naptól KATA-napig kényszervállalkozva, megfázás és rezsiemelkedés között szorongva leélt életet. S valóban – joggal merülhet fel a kérdés, hány kommunikációs szakértőt, esztétát, civil vallástudóst, művészettörténészt, anglistát, filmtudóst és filozófust tud emberi körülmények között felszívni a hazai piac.

De a bölcsészettudomány nem csak a hét szabad művészet egyetemi katedra és éhhalál között limbózó világa. Bölcsész a germanista, a romanista, a szlavista, a finnugrista, a néderlandista, a skandinavista, az uralista, a mongolista, az arabista, a hebraista, az iranista, az asszírológus, a klasszika-filológus, a turkológus, az afrikanológus, az indológus, a koreanológus, a sinológus, a japanológus, a néprajztudós, a történész – s ez a sok szép szakterület csupa-csupa perspektívával bíró, haszonnal forgatható, érdekes és releváns kérdésekre választ kereső tudomány, amely az első tanévtől kezdve a legértékesebb hard skilleket szállítja, amelyekkel csak rendelkezhet egy humánértelmiségi: nyelvtudást, történelmi tényeket és olvasottságot.

A tisztes bölcsészet készségkészletei sosem voltak fontosabbak, mint ma.

A politikai passzátszelet – jobb esetben – tiszteletreméltó jogászok és társadalomtudósok fújják, és ezekbe a szakmákba bizony nincsenek beépítve a marxizmus elleni fékek és ellensúlyok. Egy kis frankfurti iskola, egy kis interszekcionális elmélet, egy kis kritikai rasszelmélet, egy kis gender studies, és hopp – már sikerült is politikai aktivistaképzővé silányítani a tekintélyes társadalomtudományi képzőintézetet, ha ez volt a cél, ha nem.

A nemzetközi kapcsolatok nevű tudomány világszerte beszéli be fiatal diplomatajelölteknek, hogy felsőfokú angoljuk meg három Kissinger-könyv segítségével már mehetnek is demokráciával a hónuk alatt megfejteni Izraelt, Jement és Oroszországot, melyeknek nyelvét nem ismerik, s lelkébe soha bele nem szagoltak; az óvatlan szociológus meg hamm, bekapja Marxot-Engelst tudományos nagyságként, mert a tisztességes pénzzel járó társadalomtudományi kutatóprojekteket mind a mai napig az ő műveikből csíráztatják. Becsülendő, szép szakmák a társadalomtudományok, csak kevés bennük a gát a nettó ideológiai szemét ellen.

De a tisztes bölcsészetben nincsen cécó. Aki orosz szakos akar lenni, az ezt a manővert Gogol, Tolsztoj és Szolzsenyicin nélkül bizony nem ússza meg;

a történésznek nagyon szerencsétlennek kell lennie ahhoz, hogy egy kicsit se tanuljon meg latinul;

és senkiből nem lesz sinológus, aki a kínai kultúrát a legkisebb hanziig bezárólag ne ismerné, sőt, Goethe, Rilke és Schiller érintése nélkül a germanista diplomához sem vezet út.

Lehet a bölcsészszakoknak kígyót-békát utánakiáltani, hogy az irodalomelméletnek se füle, se farka, hogy a strukturális nyelvészet véghetetlen szárazsággal igen, társadalmi haszonnal azonban annál kevésbé bír, hogy míg a bölcsész remekműveket olvas párnázott kerevetén, addig a medikus izzadva vágja az emberhúst, a mérnökhallgató pedig látástól Mikulásig integrál – de a bölcsész a szép és felemelő egyetemi évekért úgyis alacsonyabb jövedelemmel fizet a végén, tudatosan választ kevesebb verejtékért szerényebb hasznot.

Ugyanakkor a bölcsészdiploma az egyik legőszintébb dolog a világon: míg a kommunikáció szakosok meglepődhetnek diplomaszerzés után, hogy kapcsolatok híján esetleg a kutyának sem kellenek a médiába, a nemzetközi kapcsolatok szakértőket nem feltétlenül várja tárt karokkal a külügyminisztérium, a gazdaság és menedzsment diplomához pedig nem biztosít az egyetem klimatizált titkárnőt és tőzsdei belépőkártyát, a bölcsészi kutyabőrre tényleg az van írva, amit birtokosa tud.Okosan és megalapozottan gondolkozni egy adott szakterületről, nemzetről, népről, nyelvről. Se többet, se kevesebbet, ennyit.

A rossz külpolitika a nyelvtudás és a civilizációs műveltség hiányából származik, és aki nem szippantott magába kellő mennyiségű történelmi tényanyagot, azt könnyen beszippantják a csúsztató ideológiák.

S korunk mételye, az újracsomagolt marxizmus ellen a bölcsészet a legjobb gyógyír.

Aki olvasott már analitikus igénnyel Dosztojevszkijt, az nem fogja azt gondolni, hogy egy ellenszenves orosz politikai vezetésre az importált korrupcióellenes aktivizmus a megoldás; aki kóstolt eredetiben római színházművészetet, annak a meztelenül fetrengő antiszínházat sosem lehet majd magaskultúraként eladni; aki a középiskolai tananyagnál részletesebben ismeri Petőfi, Babits, Ady vagy József Attila munkásságát, az meg tud majd különböztetni az értékes gondolatokat az értéktelenektől; és aki egy nyelv csodás rendszerét a fonémáktól a szintaxisig ismeri, annak fájni fog a szánkba dugott genderszemét. A bölcsész elméletei nem fordítják majd ki sarkaiból a világot, munkájából nem fakad sem ezer társadalmi nem, sem modern monetáris ingyenpénz – de a nyelveivel, olvasottságával és ténytudásával a vártán álló, jól képzett, tisztes bölcsész a normális gondolkodás kapuőre a maga kis területén, s jól teszi, aki kérdésével hozzá fordul.

Ezért szeressétek hát a bölcsészeket, azokat is, akik már egy ideje köztünk élnek, és azokat is, akik tegnap pecsételték meg bölcsészsorsukat. Nem kell aggódni: a tisztességes, művelt, olvasott bölcsész, nyelvén nyelvvel, kezében gondolatébresztő fehérborral, fejében egy átolvasott, idős vagy fiatal élet strukturált és bevetésre kész tudásával, bizony nagy hasznára van a világnak – a többi pedig úgyis éhen hal, mint a genderszakosok.

Világ bölcsészei, okosodjatok!
 

Összesen 121 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szóval van a cigányzenész, aki nyomja a jazz-t és marha jól szól.
Szívesen elbeszégetsz vele, nem bánod, ha a szomszédod: egészen
addig, amíg meg nem érkezik a távoli rokonság teljes létszámban.

A bölcsészek 90%-a balos. Eleve nem bízok bennük.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés