A képviselőnő esete a bratislavázással

2021. február 15. 7:00

Constantinovits Milán
Mandiner
Pozsony bratislavasítása ugyanannak a mérgező mentalitásnak a felvillanása, ami a 23 millió román munkavállaló gyalázatos rémképével és a kettős állampolgárság elleni kampánnyal teljesedett ki.

Bratislava – mondta az ellenzéki képviselőnő oly természetességgel, mintha épp csak azt említené, hogy szép az idő, süt a nap, vagy kezicsókolom. Nem is idegen nyelven beszélt, teljesen magyar szövegkörnyezetben hangzott el a városnév. Ráadásul ott, Európa „erőközpontjában”, ahol minden rezdülésen a nemzeti képviselet felelőssége ül.

Mindez a pillanat töredéke alatt történt, elsuhant egyetlen szó, az ülés folyt tovább. Mégis érdemes kimerevíteni a másodpercet, s megérezni ennek az egyetlen szónak az irgalmatlan súlyát. Bratislava ugyanis nem a pozsonyi tizenötezer magyart alázza meg, nem is csak a félmillió felvidéki honfitársunknak fájhat, hanem

a magyarság történelmi identitástudatát teszi könnyedén zárójelbe.

Pozsony bratislavasítása ugyanannak a mérgező mentalitásnak a felvillanása, ami a 23 millió román munkavállaló gyalázatos rémképével és a kettős állampolgárság elleni kampánnyal teljesedett ki. Történelmi távlatát a kádári elfordulás politikája jelenti, amikor a kisebbségek létéről elvtársi szolidaritásból tudomást sem vett a pártvezetés. A jövőbe tekintve pedig ugyanez a gondolkodásmód képezi az Európai Egyesült Államok disztópiájának alapját is, így tulajdonképpen annyira nem volna szabad csodálkoznunk. A világ ̶p̶r̶o̶l̶e̶t̶á̶r̶s̶á̶g̶polgárság előképpel és sajnos vízióval bíró felbuzgása; ismerjük jól.

Dermesztő azonban ama blazírt természetesség, amellyel Dobrev Klára mondatai közé szőtte Bratislavát. Ugyanígy állhatna helyette Subotica, Cluj-Napoca, Mukachevo, esetleg Matia de Hunedoara.

A mindennapi kommunikációba átszivárgott nemzeti önfeladás szimptómája ez,

ami magába kódolja a határokon, öntudaton, hagyományokon felülálló technokrata attitűdöt.

Több ízben értekeztünk már a szavak teremtő és pusztító erejéről, arról a tudatosan alkalmazott gondolkodásformáló hatásról, ami a nyelvi progresszióban most minden eddiginél szívósabban jelentkezik. A haladók, az új kor társadalommérnökei előszeretettel nevezik át az avíttnak, avagy veszélyesnek minősített szavakat, konstruálnak a nyelv szintjén egy új valóságot, ami idővel realitást teremthet.

A nyelvhasználat kortalan felelősségét most fokozza a kontextus is. Az őshonos kisebbségek jogait védelmező Minority SafePacket épp Brüsszelben kaszálták el, a kárpátaljai magyarságot a legaljasabb módszerekkel vegzálják, Romániában pedig újra kicsinyes etnikai erőfitogtatás zajlik. Eközben a nemzeti érdekvédelem helyett az ellenzék bratislavázik, román jelölt támogatására buzdít Erdélyben, és rutinszerűen támadja a magyar külpolitikai erőfeszítéseket. Ám bármennyire is megszokott e harcmodor,

figyelni, figyelmeztetni, a progresszív szómágiát megtörni kötelesség.

Ha nem tesszük, holnap ugyanezzel a természetességgel állítják fel a Hősök terén Szvatopluk szobrát, vagy adományoznak díszpolgári címet Sztálinnak... na várjunk csak!

Összesen 60 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Igen.
Már elnézést, de még Tabajdi Csabából vagy Szentiványi Istvánból sem nézem ki, hogy elkövettek volna 15 évvel ezelőtt ilyen bratislavázást az EP-ben. Pedig ők a "merjünk kicsik lenni" és "szavazzunk a külhoni magyarok állampolgásága ellen" szintű MSZP-SZDSZ képviselői voltak...

Drámai a romlás ballib oldalon még a Gyurcsány-kormány (!) időszakához képest is...

És ezeket a magyarokat szokták proli imserőseim (tudjátok, az a tipikus hőbörgő, aki régen MSZP-SZDSZ szavazó volt, aztán egy időre nagypofájú Jobbik-szavazó lett, hogy aztán most megint a DK legyen a kedvence) ROMÁNOZNI meg UKRÁNOZNI...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés