Bár sejteni lehetett, mi lesz, azért titkon talán mind reménykedtünk abban, hogy Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a múlt héten bejelent némi enyhítést. Jólesett volna. A leginkább érintett szektorokban dolgozók számára különösen, hiszen nekik az egzisztenciájukról van szó. De már az egész ország tűkön ül, elég a maszkviselésből, a bezártságból, a halálból! Csakhogy még nincs itt az ideje a lazításnak. Bírni kell. Erre figyelmeztet bennünket Portugália esete is, ahol most kénytelenek újra szigorítani.
A koronavírus tavalyi betörése óta szinte már közhely, de attól még igaz: jó lenne nemzeti konszenzus a védekezés szükségességéről, az eszközeiről. Jó lenne együtt sírni, hogy majd együtt nevethessünk. Érvényes ez a politika világára is, ahol az efféle hozzáállás inkább a hiú ábrándok közé tartozik. A pandémia sokadszorra is bebizonyította, mennyire így van ez.
Ha visszatekintünk az elmúlt egy évre, nagyjából az a mintázat rajzolódik ki előttünk, hogy ha a kormány kivár, igyekszik a lehető legkésőbb bevezetni a szigorító intézkedéseket, az ellenzék hőbörögve követel azonnali cselekvést, legyen szó az iskolák bezárásáról vagy a kötelező maszkviselésről. Így volt ez már az első hullám idején, emlékeznek, akkoriban hívta hentesnek a humánminisztert Szabó Tímea, vádolta emberek halálát okozó felelőtlenséggel a kormányt a kamuvideós Korózs Lajos, és hagyta magára a Pesti úti idősotthont a panaszkirály főpolgármester. Aztán teltek-múltak a karanténhetek, csökkent a félelem a vírustól, nőtt a szabadságvágy, Karácsony Gergely pedig már azon lamentált, hogy a kormány szándékosan bünteti Budapestet azzal, hogy nem oldja fel a korlátozásokat. A baloldal lazítást követelt a nyárra, majd amikor jött a második hullám, utólag már persze szigort. Hiszen sosem jó az, ami van. A Gyurcsány-féle csapatok már az ősz elején rázták az öklüket, drasztikusabb lépéseket várva, mondván, nem számít a gazdaság, első az egészség.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még neki áll feljebb.
A műsor kritikus és szatirikus hangnemben vizsgálja, hogyan épül fel a „slim fit messiás” narratívája, miközben egyre több politikai ellentmondás kerül felszínre.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Kijelentéseit óriási ováció fogadta.
Miközben a fronton nincs tűzszünet, a diplomácia a háttérben új szintre lépett: Miamiban tárgyal Putyin különmegbízottja Trump csapatával.
Egy vélelmezett orosz támadás és az emiatt talán bekövetkező problémák miatt vegyünk a nyakunkba most rögtön sokkal nagyobb problémákat? Ungváry Zsolt írása.
