A dokumentumfilmben Kovács Zoltán képviseli a magyar kormány álláspontját, Orbánék kritikusai közül pedig Martin Schulzot, Karácsony Gergelyt, Paul Lendvai, Jean Asselborn luxemburgi külügyminisztert és Ulrich Ladumer újságírót szólaltatják meg. Az alkotás „főszereplője” egyébként a zöldpárti Daniel Freund, akit egy magyarországi útjára is elkísért az Arte stábja.
Noha a film elég egyoldalúra sikerült, Löwenstein szerint ez nem azt jelenti, hogy a benne megfogalmazott kritika alaptalan lenne. Mindenesetre a film viszonylag szabadon bánik a tényekkel, például a magyarországi bírók kényszernyugdíjazásával kapcsolatban megemlíti, hogy az Európai Unió az Európai Bíróságra vitte az ügyet, arról azonban hallgat, hogy a vonatkozó jogszabályt már a magyar alkotmánybíróság is elkaszálta.
A Hallo, Diktator szerint Magyarország legsúlyosabb problémája a korrupció, ami kapcsán Mészáros Lőrinc meggazdagodását mutatja be a film. Ennek kapcsán Magyar Bálintot és Hadházy Ákost kérdezik a dokumentumfilm készítői, akik arról beszélnek, hogy Orbán Viktor baráti köre a saját zsebébe lapátolja az EU-s pénzeket.