Rotyog a paprikás krumpli: Németh Szilárd HELYRETESZI a globalistákat (VIDEÓ)

Termőföldtől az étkezőasztalig. Németh Szilárd elárulta, mitől finomabb az étel, ha az nem brüsszeli, hanem magyar recept alapján készül.

Európában nem PC arról beszélni, hogy valahol mérhetetlen brutalitással számolnak le a fehérekkel.
„Dél-Afrikában, amely egykor gazdasági nagyhatalom és atomfegyverrel rendelkező állam volt, és a nemzetközi ellenszél dacára is prosperált, ma évente nagyjából 21 ezer gyilkosság történik. Az ANC-nek (Afrikai Nemzeti Kongresszus) igaza volt abban a ’90-es évek elején, hogy a fehéreknek nem lesz olyan rossz az új rendszerben, mint a feketéknek volt az apartheid alatt – ugyanis a fehéreknek most sokkal rosszabb. Az egy évtizede anarchiába fulladt Irakban nagyjából 50 százalékkel kevesebb gyilkosságot követtek el, mint amennyi jelenleg Dél-Afrikában a búr farmerek ellen történik.
Csakhogy Európában valahogy nem PC arról beszélni, hogy valahol mérhetetlen brutalitással számolnak le a fehérekkel. Hiszen csak fehérekről van szó, azokat meg mindenképpen helyrehozhatatlanul súlyos bűnök terhelik, a kolonizációval olyat húztak maguknak a kozmikus karmabingón, ami az örökkévalóságig megváltotta jegyüket egy horrorvasútra. Ez van, tessék méltósággal kihalni! Ehhez pedig a nemzetközi jobboldal olyan simulékony formációi, mint például a brit konzervatívok, örömest adják a háttértáncot. Beszédes volt a pár évvel ezelőtti reakciójuk is, amit a fehérek földjeit államosítani igyekvő kormányzatnak adtak a kommunistákat idéző tervezetet olvasván. Nem nagyon zavartatták magukat.
Szeretjük az egyenlőség harcosait ünnepelni, mindenki fontos és értékes, minden különbség védendő érték – egészen addig, amíg nem fehérekről, heteroszexuálisokról, vagy keresztényekről beszélünk. Ezek ugyanis meghaladott, pre-egyenlőség-fogalmak. A poszt-egyenlőség világrendje nem lehet elfogadó ilyen retrográd tartalmakkal szemben. A nyugati kultúra lassan egyet jelent az elfogadás és az egyenrangúság nivelláló folyamataival, ám ettől még a materiális világ létezése óta az ember mindig hősökre vágyott, akiket tisztelhet, akikre felnézhet, akiktől ihletet kaphat és akiknek panteont építhet.”