A mikrocsip

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

„Köszönöm, kihagyom” – hárította el a sima képű android inas által kínált kávét Elon Musk, s újra idegesen konstatálta, hogy nincs nála a mobilja – a világ hatalmasaiból álló ötfős Konklávé tagjai a Watergate-ügy óta így csinálták –, unalmában fészkelődött egy kicsit. Arie Sternre nézett, de látta, hogy a jeruzsálemi főrabbi a jövő havi Brussels Play­bookot olvasgatja, inkább nem zavarta meg. Az asztal túlvégén Bill Gates jegyzetelgetett egy apró noteszbe. Végül Musk mégis megtörte a csendet: „Mark úgyis mondta, hogy késik, nem kezdjük el nélküle?” „Felőlem…” – Gates ellenszenvvel ejtette a mahagóniasztalra tollát, nem tetszett neki Zuckerberg szétszórtsága. Xenura, mintha elnököket lecserélni nem olyan lenne, mint zoknikat! Stern is letette az újságot, mindhárman a terem egy kivilágítatlan sarkára meredtek. „Természetesen, ha neked is megfelel” – tette hozzá megkésett udvariassággal Musk. A sarokban felszisszent valaki, majd egy reszelős hang rávágta: „Rendben, kezdjük.”

Gates krákogott, majd soros elnökként összefoglalta a helyzetet. „A vakcina bevetésre készen áll. A világ minden bankjának pénze kellett hozzá – itt hálatelt pillantást vetett Sternre –, de nyárra kifejlesztettünk egy akkora mikrocsipet, amekkorát be lehet adni fecskendővel, szóval decemberben hivatalosan is bejelentettük, hogy kész a vakcina…” „És mi van az oltásban?” – vágott közbe Musk. Gates nem vette fel az udvariatlanságot. „Sóoldat, természetesen. Azt nem akarjuk, hogy tényleg meg is betegedjenek, így is túltoltuk a riogatást a médiában.” Stern nem állta meg, hogy belekuncogjon pompás, tömött szakállába, Musk is felröhögött. „Tovább!” – utasított az árny a sarokból. „A kínaiban meg a ruszkiban is?” – fontoskodott Musk. „Persze. Csak abba Hsziék meg Putyinék tetetik az elektronikát. Az oroszokra persze várni kellett, mert az ő csipjük, hogy is mondjam, nem fért volna át akadálytalanul a fecskendő tűjén.” Itt már leplezetlenül kitört mindannyiukból a röhögés.