Miért nevezi hát asszonyságnak Orbán Karikót?

„Miért nevezi hát asszonyságnak Orbán Karikót? Miközben a magyar származású tudós révén a vakcinát sajátunknak tekinthetjük (»magyar ész«), egy természettudományban kimagasló eredményt elérő, tudós nő nem illik a kormány hagyományos nőképébe, mely a nők helyét a szülőszobában és háztartásban jelöli ki. Az elismerést gyorsan ellensúlyozni kell a nőt megfelelő helyére visszarántó »asszonyság« szóval. Orbán a képzeletbeli egyszerű nép hangján akar megszólalni: az intézmény-, elit-, értelmiség- és nőellenes, a nadrágos urak finomkodó stílusát elutasító, parasztemberrel parolázó, »őszinte«, »férfias« beszédmódra tesz ügyetlen kísérletet.

A katonaság, edzőtáborok és sportöltözők nyelvét tudatosan a politikai nyilvánosságba emelő stratégia (»Ezeket a libernyákokat, akikkel itt vitatkoznom kell, elviszem a hátamon.«), a fizikai erő dicséretével, a sport- és háborús metaforák túltengésével együtt, a hagyományos maszkulin sztereotípiákra épít, miközben az ezt a nyelvhasználatot elutasítókat femininként, s így a hatalomra ab ovo alkalmatlanként láttatja. Legkésőbb a Capitolium ostroma óta láthatjuk, más tényezőkkel együtt hova vezethet a közbeszéd tudatos eldurvítása.

A lehetséges nyelvi variánsok közötti választásnak jelentése és következménye van. A választások és azok értelmezése számtalan tényezőtől függ, ezek egyike a társadalmi nem. A nyelvtankönyvi feladat sugallatával ellentétben a férfiak és nők nyelvhasználatában megmutatkozó hasonlóságok nagyok, a különbségek kicsik, és nem lehetnek a megértés akadályai, amennyiben a szándék a megértés. Mégis érdemes e különbségekről (árnyaltan) is beszélni, mert e különbségek és a róluk való beszéd sokszor a nemek közötti társadalmi egyenlőtlenségeket tükrözik és termelik újjá.”