Ne feledkezzünk meg arról a szűk, többnyire nagyon kormányközeli kivitelező-vállalkozói körről sem, akiknél, amelyeknél lecsapódik eme túlméretezett, indokolhatatlan elsőbbséget élvező beruházások sok százmilliós haszna. Nemzetközi példákból is ismeretes, hogy egyáltalán nem megvetendők az itt realizálható extra bevételek. Szakember, ellenőr legyen a talpán, aki nálunk meri és képes is megítélni a szükséges mennyiségeket, mértékeket és a korrekt árakat. Legyen szó földmunkáról, cementről, vasbetonról, a szállítási költségekről, a környezet kármentesítéséről – hogy egyebekről, például a korrekt működtetési-üzemeltetési kiadásokról ne is beszéljünk.
A magyar átlagjövedelmeket és a hazai futball objektív mércével mért teljesítményét (pl. nemzetközi eredményesség, jegybevétel, topbajnokságokba szerződött magyar labdarúgók száma) figyelembe véve vérlázító javadalmazásban részesülnek a magyar profi labdarúgók. Állítólag volt-van magyar másodosztályban szereplő játékos, aki több mint havi – nem évi! - bruttó hét milliót kapott-kap, számlázott-számláz a jó esetben átlag heti húszórás »munkájáért«.”