Valami bűzlik Hollandiában

Az Európai Unió Bírósága nemrég kristálytisztán kimondta, hogy a holland jogrendszer egyik fő eleme, az ügyészség helyzete problematikus. A problémát az okozza, hogy az ügyészség nem eléggé független, mivel az az igazságügyi miniszter direkt befolyása alatt áll(hat). Erre az álláspontra egy viszonylag technikai jellegű, jogi vitában jutott a testület, ám messze nem ez a legfőbb gond a holland állami ügyészséggel kapcsolatban. Például az államügyész egyszemélyben maga dönt arról, hogy egy adott bűncselekmény ellen fellép-e vagy sem. Miközben szomszédságában, Németországban az ügyészség kötelezve van arra, hogy bűncselekmények ellen fellépjen, addig

Ez lehetőséget teremt a politikai befolyásolásra, esetleges zsarolásra, de akár a hétköznapi „lustaságra” is. Ha ez még nem lenne elég: az ügyészség egyben bírói funkciót is betölthet. Hollandiában a bűncselekmények körülbelül felénél úgy születik „ítélet”, hogy a bíróság részt sem vesz, be sem avatkozik, nemhogy ítéletet hozna. Az ügyek felénél az ügyész alkudozik a vádlottal, amíg egy mindkettőjüknek megfelelő büntetésben meg nem állapodnak, akár bíró nélkül, akár bizonyítékok nélkül, akár tanúk nélkül.

A hollandok erre roppant büszkék, mert olcsónak és hatékonynak tartják ezt a rendszert; kevés a büntetőjogi eljárás, enyhék az ítéletek, alig kerül valaki rácsok mögé. A bűnözési ráta ettől persze még nem alacsony, de

Számos jogi szakértő ennek következtében ezt a rendszert kimondottan problémásnak ítéli. Még a szociáldemokrata vezetésű német állami rádió, a balliberális Deutschlandfunk is hosszú, kritikus hangvételű külön műsort készített erről tavaly.

Hollandiában persze távolról sem ez az egyetlen gond a jogállamisággal és a demokráciával. Számos államrendszeri elem van a németalföldieknél, ami problémás lehet, ha ezt a két kifejezést komolyan vesszük. Hollandia egy monarchia, azaz az államfőt nem megválasztják, hanem a király öröklés után kerül az államfői pozícióba. De a holland király nem csupán államfő, ő még a kormánynak is tagja. A kormányt ráadásul ő nevezi ki, teszi ezt a parlament formális részvétele nélkül.

Ugyanakkor a holland király nem csupán meg nem választott államfő, valamint kormánytag, hanem ő elnökli Hollandia legfelsőbb közigazgatási bíróságát, az úgynevezett „állami tanácsot” is. Ez az intézmény néz át minden, a kormány által benyújtott törvényjavaslatot, mielőtt az a parlamenthez eljuthat. A király tehát államfőként vizsgálja azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket az a kormány szeretne benyújtani, amelynek ő is tagja. Ha indokoltnak látja, fel is oszlathatja a parlament mindkét kamaráját, jóváhagyása nélkül pedig nem léphet hatályba egyetlen törvény sem. Kacifántos demokrácia ez.

De ha belegondolunk, hogy

sőt kifejezetten tiltja az alkotmány, hogy a bírók ellenőrizzék a törvények alkotmányosságát, akkor már azon sem lepődünk meg, hogy a polgármestereket is a kormány nevezi ki a települések élére.  Azon sem szabad meglepődnünk, hogy miután 2005-ben a holland nép többsége népszavazás során a tervezett, közös uniós alkotmány ellen szavazott, majd 2016-ban szintén népszavazással  elutasította az EU-Ukrajna szabadkereskedelmi megállapodást, 2018-ban pedig újfent népszavazás során ellenezte a végrehajtó hatalom jogköreinek bővítését – ez utóbbi esetben a kormány a nép akaratát ignorálta! –, nos

A holland pártok finanszírozása is igen sok érdekességet rejt magában. ELőször is: teljesen titkos. Senki nem tudja, hogy melyik párt honnan, mennyi pénzt kap. Nincs transzparencia. Ez a legtöbb európai demokráciában elképzelhetetlen lenne.

És ezek után termel ki a holland politikai rezsim egy olyan politikust, mint Judith Sargentini, a hírhedt, köztudottan hamis tényekre épülő és a Soros-hálózat nyilatkozataira hivatkozó Sargentini-jelentés szerzőjét. Vagy egy Mark Rutte nevű miniszterelnököt (támogatottsága csupán 21,3%), aki rendszeresen és nyilvánosan megtámadja Orbán Viktor miniszterelnököt (támogatottsága: 49,3%); és bekapcsolódik abba a balliberális háttérzajt okozó kakofóniába, amely tíz éve éjjel-nappal azon jajgat, hogy Magyarország nem eléggé demokratikus. Azon, hogy Magyarországon hiányos a jogállamiság, a sajtószabadság, hogy rendszerszintű az antiszemitizmus, stb. Érdekes módon 2009-ben Rutte még azt követelte, hogy töröljék el Hollandiában a holokauszt-tagadás büntethetőségét, hiszen ő ezt „nevetségesnek” tartja.

És ezek után még van képük európai eljárásokat követelni Magyarország ellen?! Hogy gondolhatják a holland képviselők, hogy felkérjék a kormányukat, perelje be Lengyelországot, ahogyan az a hét elején megtörtént?

Náluk, Hollandiában olyan jogi és erkölcsi problémák vannak, mint a gyarmattartás utóélete, a drogok jelenléte a mindennapokban, vagy az eutanázia, hogy csak néhányat nevezzünk meg.

Félreértés ne essék: nincs baj a királysággal – sőt, kifejezetten örülünk, hogy tiszteletben tartják a hagyományaikat  –, ahogy nincs baj azzal sem, hogy a hollandok miként szervezik meg demokráciájukat, államiságukat. Tiszteletben tartjuk, hogy az európai országok sokszínűek és támogatjuk, hogy a különböző nemzeti és regionális hagyományokat tartanak becsületben. Sőt, kifejezetten támogatjuk, hogy azok is maradjanak, örülünk a nemzeti és regionális kultúrák sokszínűségének.

Nem kérünk a holland balliberalizmusból, ők pedig nem kérnek a magyar konzervatív kereszténydemokráciából, és ezzel nincsen semmi baj. Sok ponton akár hevesen is vitatkozhatunk arról, kinek van jobb rendszere.  Az viszont teljesen elfogadhatatlan, hogy minket, sokszor alaptalan vádakkal támadnak meg. Beszélhetünk az Európai Unió problémáiról, hiszen van belőle bőven. Beszélhetünk a tagállamok jogi vagy erkölcsi helyzetéről. De csak szemmagasságban.

Ne gondolja azt senki sem, hogy itt valami felsőbbrendű attitűddel boszorkányüldözésbe foghat a közép-európai államokkal szemben. Az EU tagállamokra épül, egyenlő és egyenrangú tagállamokra. Erős tagállamok nélkül nincs és nem is lehet EU. A gyarmattartásnak vége. Legyen végre vége a hamis vádaknak is!

A szerző a Polgári Magyarországért Alapítvány brüsszeli képviseletvezetője