Az IMF is elismeri a magyar modell sikereit

2020. november 26.
A 2010-es évek elején még a Nemzetközi Valutaalappal szembeni gazdasági szabadságharcban vett részt, ez év novemberétől a szervezet első magyar ügyvezető igazgatójaként képviseli hazánkat és a régió országait. Palotai Dániel először a Mandinernek adott nagyinterjút a magyar gazdaságpolitika sikereiről, a Brüsszellel való konfliktusokról és a járvány okozta válság kezeléséről.

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Mi volt az üzenete annak, hogy Magyarország hazaküldte az IMF-et 2010 után? 
Erős kezdés... Egy évtizeddel ezelőtt hazánk sereghajtó volt a régióban, az IMF – és nem mellesleg az Európai Bizottság – pedig megszorítást javasolt. A 2010-ben hivatalba lépő kormány felismerte, hogy egy válságba süllyedt gazdaságban nem lehet úgy rendet tenni, hogy a dolgozó emberek adóterheit növelik, és a költségvetésből származó bevételeiket csökkentik. Ehelyett – sok más mellett – a kabinet bevezette az egykulcsos személyi jövedelemadót, a költségvetés bevételeit pedig válságadókkal stabilizálta. Ezek a lépések, csakúgy mint a végtörlesztés, szembementek az IMF javaslataival, ezért a magyar reformokat nem lehetett volna az IMF akkori javaslataival véghez vinni.

Utólag a valutaalap vizsgálta, és belátta, hogy Görögországban milyen hibákat követett el, az ország ma is szenved az utóhatásoktól. De azt mintha nem mondaná ki, hogy Magyarország a szervezet javaslataival ellentétes reformokkal érte el sikereit.
Valóban, de az is biztos, hogy amint beértek a magyar reformok, az IMF is kénytelen volt elismerni a sikereinket. Ha évről évre követjük a valutaalap Magyarországról szóló jelentéseit, láthatjuk, hogy egyre pozitívabbá váltak az értékelések. A legutóbbi országjelentésben a tíz évvel ezelőttihez képest az összes fő megállapítás ellentétes előjellel szerepel. Egy ilyen jelentős intézménytől nagy eredmény, hogy ekkorát tud fordulni.

Úgy tűnik, mintha az IMF-ben lassan bár, de a szakértői hozzáállás kerekedne felül, ellentétben Brüsszellel, ahol továbbra is politikai alapon döntenek.
2010-ben a két intézmény még egymásra licitált abban, hogy Magyarországnak milyen megszorításokat kellene alkalmaznia. Ahogy telt az idő, a valutaalap egyre kevésbé javasolt megszorításokat, az Európai Bizottság viszont keményvonalasabb és rugalmatlanabb maradt. Utóbbi sokszor nem vette figyelembe: ahhoz, hogy az egyes intézkedések beérjenek, és megjelenjenek kedvező költségvetési hatá­saik, idő kell. A mai napig kevéssé látszik, hogy az Európai Bizottság értené: nehéz helyzetben a megszorítások nem vezetnek eredményre, mert az emelkedő adóteher, a költségvetési szigorítás sokszorosan érezteti negatív hatását a gazdaságban. De tegyük hozzá, a koronavírus-járvány során átmenetileg a bizottság is felfüggesztette egyes költségvetési szabályok alkalmazását. Ezzel együtt is eljutottunk oda, hogy a Nemzetközi Valutaalap ajánlásai egyes esetekben ellentétben állnak az Európai Unió által sokszor képviselt megszorító javaslatokkal.

Más ligában játszottunk, de felnőttünk hozzájuk”

Jelképesen fogalmazva: a valutaalapnál szakértők, Brüsszelben politikusok ülnek?
Az Európai Bizottságban a politikai szempontok sokkal erősebben érvényesülnek. Ezt volt lehetőségem megfigyelni, amikor Magyarországot képviseltem a Nemzetgazdasági Minisztérium, később a Magyar Nemzeti Bank színeiben. Amikor részt vettem ezekben a vitákban, sokszor az volt a benyomásom, hogy szakmainak beállított kérdések mögött súlyos és elfogult politikai érvrendszer húzódik meg, és ezt próbálják közgazdasági köntösbe bújtatva keresztülvinni. A valutaalapnál ilyet nem tapasztaltam.

Az IMF-fel nincs is, Brüsszellel annál több a kormány konfliktusa. Most, hogy Magyarország és Lengyelország belengette a vétót az uniós költségvetésre, sok kritikus megjegyzést hallani Washingtonban?
Speciális helyzetben vagyok, mert a járvány miatt szinte senki nem tartózkodik a valutaalap épületeiben. Zárt ajtók mögött működünk, szinte kivétel nélkül otthonról dolgozunk. A virtuálisan zajló vitákon és tanácsüléseken nem hallottam Magyarországról semmilyen negatív véleményt. Az európai intézményektől érkező javaslat a gazdasági és pénzügyi kérdések politikai ügyekkel való összekapcsolására nem mutat előre, Európának inkább össze kellene fognia a jelen helyzetben.

Fotó: Cory Hancock
Nyolc országot képvisel a magyar igazgató
Az IMF az egyik legnagyobb nemzetközi intézmény, 190 tagállamot tömörít. Az országokat egy 24 ügyvezető igazgatóból és a bolgár Krisztalina Georgieva vezérigazgatóból álló igazgatótanács irányítja. Itt az IMF-ben betöltött súlyuk alapján a hét legnagyobb tagországnak (kvóta szerinti sorrendben: USA, Japán, Kína, Németország, Franciaország, Egyesült Királyság, Szaúd-Arábia) állandó ügyvezető igazgatói széke van. A többi 183 tagállam országcsoportokat alkot, amelyek élére egy-egy, a régió valamely országából származó jelöltet választanak meg a képviseletükre egy adott időszakra. Magyarország a közép- és kelet-európai országcsoport tagja, Palotai Dániel Magyarország mellett Ausztriát, Csehországot, Fehéroroszországot, Koszovót, Szlovákiát, Szlovéniát és Törökországot képviseli.

Ön milyen kapcsolatban volt az IMF-fel a 2010-es évek elején? Tapasztalta akkor, hogy nem talál megértésre a magyar válságkezelés?
2010-ben tértem haza az Európai Központi Banktól, és vettem át a Nemzetgazdasági Minisztérium makrogazdasági főosztályának a vezetését. Matolcsy György tárcavezető irányítása alatt hirtelen a magyar gazdaságpolitikai vezetés középpontjában, a független gazdaságpolitikáért vívott csaták frontvonalában találtam magam. Akkor még nem sokan értették, hogyan lehet képes a kormány kiszabadulni a csapdahelyzetből. Szinte mindenki régi recepteket vett elő, és alig akarták elhinni, hogy újra kell írni a gazdaságpolitika keretrendszerét. A korábbi egyenletrendszernek nem volt megoldása.

Címlapkép: Cory Hancock

 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés