Elhunyt Konok Tamás képzőművész

2020. november 20. 12:36
Életének 91. évében meghalt Konok Tamás, a nemzet művésze, Kossuth-díjas festő- és szobrászművész.

Konok Tamás 1930 január 9-én született Budapesten. 1948-ban érettségizett a Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban, ezt követően öt éven át a győri Zeneművészeti Konzervatóriumban tanult. 1953-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán Bernáth Aurél tanítványaként. 1958-ban nyert párizsi ösztöndíjat, erről az útjáról nem tért haza, a francia fővárosban telepedett le. 1970-ben megkapta a francia állampolgárságot is. Francia földön a Réalités nouvelles kiállításain vett részt rendszeresen.

A hetvenes években érdeklődése a térbeli megoldások felé mozdult, 1971-től 1974-ig építészettel kapcsolatos munkákat, reliefeket, plasztikákat, falképeket készített. 1980-ban a Szépművészeti Múzeumban nyílt meg első (feleségével, Hetey Katalinnal közös) magyarországi tárlata feleségével. A rendszerváltás után újra szerepet vállalt a hazai művészeti életben is, 1992-től címzetes egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetemen, illetve a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja lett 2006-ban. 2009-ben hozta létre nejével a Konok-Hetey Művészeti Alapítványt, a következő évben HUNGART életműdíjjal tüntették ki.

Munkássága a magyar konstruktivizmus Kassák, Moholy-Nagy teremtette hagyományaiba illeszkedik, de hatottak rá a hatvanas évek olyan nyugati neoavantgárd áramlatai is, mint a francia Cercle et Carré, az amerikai „hard edge” vagy a svájci konkrétorok és a geometrikus absztrakció.

„Vonalaim kilépnek vagy eltűnnek a sík térben, ezáltal mozgásérzetet keltenek. Odillon Redon az absztrakt vonalak hatásairól mondta, hogy azok közvetlenül a szellemre hatnak. („Les effets de la ligne abstraite agissant directement sur l’esprit.”) – Vonalrendjeim gondolatmenetem harmóniája. Összekötő rendszer, amely a képen túli végtelenre utal. Megújult festészetem a tiszta és világos geometria „apollonisztikus” rendje felé fordult. Formavilágom leegyszerűsödött és színesebbé vált. Hiszem, hogy a rend a szabadság összhangzása, ami életvitelemre, környezetem alakítására is kihatott” – írtaa művész honlapján.

A vele rokonítható irányzatokénál mindig oldottabb, líraibb volt művészete, melyet a művészettörténészek „lírai nonfiguratív absztrakciónak” írnak le. Műveiből a zenei nevelésből és érdeklődésből eredő megoldások sora, utalások finom rétegei olvashatóak ki. A huszadik század második felének egyik legmeghatározóbb magyar képzőművésze 91 éves korában hunyt el. 

„Az utolsó harminc évben egyre erősebben vonzódtam a tapasztalattól függetlenül létező transzcendens életérzés felé az értelemmel fel nem fogható időtlen megjelenítésére. Képsorozataimnak a „Sine loco et anno” (tér és idő nélkül) címet adtam.” – írta a művész.

(Kép forrása: konok.hu) 

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés