A progresszió nem reformáció

2020. november 19. 13:22

Szabados Ádám
Divinity
Aki reformál, az helyreállít. A reformátorok reformáció alatt a régi formához való visszatérést értették.

„Reform alatt ma sokan az újra való törekvést értik; a reformáló valami újat akar létrehozni, meghaladva a régit. A modernizmus arroganciája még egy olyan fogalomba is a múlt rombolását látja bele, amely a múlt mély tiszteletéről szól. Aki odafigyel a szó etimológiájára, tudja, hogy a reform nem újat jelent. Aki reformál, az helyreállít. A reformátorok reformáció alatt a régi formához való visszatérést értették. Nem azért, mert tradicionalisták lettek volna. Távol állt tőlük a nosztalgia és tökéletesen értették a korszellemet. Előre akartak menni. Amikor visszanéztek, egyáltalán nem a múltba vágytak, hanem az ösvényt keresték, amit Jézus, az Úr jelölt ki a követői számára. Alávetették magukat annak, ami örökkévaló, hogy a jövőt ne tegyék foglyává annak, ami ideigvaló. Az erőt és a változást az evangéliumtól remélték, amely változatlan és megváltoztathatatlan, nem a korszellemtől, amely változó és megváltoztatható. Tudták, hogy »aki a korszellemmel köt házasságot, hamar megözvegyül« (Kierkegaard). Ők nem a korszellem fényében akarták megváltoztatni az Isten igéjét, hanem a Krisztus és az apostolok által hirdetett evangéliummal akartak változást elérni a korszellemben. Az evangélium minden kultúrában érvényes; a progresszív üzenet csak a progresszió számára az.

A reformáció és a progresszió gondolata aligha állhatna távolabb egymástól. Egyik sem tradicionalista, de míg a progresszió az időlegesnek veti alá az örökkévalót, a reformáció az örökkévalónak veti alá az időlegest. A reformáció nem az emberiség fejlődésében hisz, hanem Isten igéjében, ezért Isten igéjét teszi a fejlődés mércéjévé. A progresszió az emberiség fejlődésében hisz, az általa korhoz kötöttnek tartott Szentírás ellenében is, ezért Isten igéjét a vélt haladás fényében bírálja fölül. A két gondolatkör fundamentálisan különbözik egymástól, és a szakadék olyan mély, hogy csak az egyik lehet valódi kereszténység. Perintfalvi Rita szerint az alapokhoz való visszatérés vágya a bizonytalanságtól való félelemből fakad. Biztosan van ilyen félelem, de bennem meg az a gyanú fogalmazódik meg, hogy az alapok tagadását valahol mélyen az igazságtól való félelem táplálja. És ami igazán hiányzik belőle, az az istenfélelem.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés