Felmerülhet a kérdés: miért ír a cikk jelen időben a szabályozásról, s feltételes módban a szigorításról? A válasz abban a Lengyelország-szerte tapasztalható társadalmi reakcióban keresendő, amely az alkotmánybírósági határozatot azóta is kíséri.
A jellemzően az egészségügyi önrendelkezést és a szabad döntés jogát a kormányon számonkérő tüntetők katolikus vallási ceremóniákat igyekeztek blokkolni, s az engedetlenség a parlamentben is felütötte a fejét. Ez odáig fajult, hogy a házőrségnek kellett közbeavatkoznia, amikor ellenzéki képviselők a kormányzó Jog és Igazságosság párt elnökét, Jarosław Kaczyńskit tettlegesen is inzultálni készültek.
Hogy egy alkotmánybírósági határozat kapcsán mindez megtörténhetett, abban a médiának – illetve a média egy jelentős részének – is felelőssége van. A lengyel, illetve a nyugati média egy része is tényként kezeli, de legalábbis sugallja azt, hogy a varsói alkotmánybíróság a kormánypárt meghosszabbított keze – ennek megfelelően a megoldást most a helyi közélet is a Jog és Igazságosságtól várja.