Tesze-tosza város és a feminista pomogácsok

Az ősz leghosszabb kulturális iszapbirkózása egyértelműen a Meseország mindenkié érzékenyítőkalauz körül zajlott. Ha az egyébként harmadosztályú meseparafrázisokból nem lett volna világos, a hozzá készített munkafüzetből teljesen egyértelmű lett: a könyv az ideológiai nevelés, az ún. érzékenyítés szivárványos céljait hivatott szolgálni.

A találmány természetesen nem hazai innováció, hiszen a nyugati-parti egyetemek forrásvidékéről származik, és csont nélkül beleilleszthető abba a nyelv- és tudatformáló hullámverésbe, amely az utóbbi években Európa partjait mardossa. Sokan és sokszor leírták, hogy az efféle törekvéseknek tökéletes hordozó közege a mese,

Érdemes megvizsgálni a jelenséget egy klasszikus példa alapján is. Generációk nőttek fel Richard Scarry híres rajzolt mesekönyvein, a Tesz-vesz város-sorozaton. Egy idő után azonban a progresszív kritikusok szűknek kezdték érezni a klasszikus értékekre épülő mesevilágot, és egyre élesebben bírálták a mesefigurák konzervatív normarendszerét, hagyományos nemi szerepfelfogását. A kiadó arra kényszerítette Scarryt, hogy a társadalmi változásokra reflektálva rajzolja újra a történetek egy részét.

Így az 1950-es években útjára induló könyvsorozat jelentősen megváltozott a 2000-es évekre. Több női karakter jelent meg, ami önmagában örvendetes fejlemény, ugyanakkor ezek a női állatfigurák korábban kifejezetten férfiasnak számító tevékenységeket és foglalkozásokat látnak el. Az teljesen természetesnek hat, hogy a rendőr nőként jelenik meg, ahogy a korábban férfi fogorvos is elnőiesedik, azonban abban mutatkozik enyhe kényszeresség, hogy a repülőgép-pilótának is a szebbik nemet kell képviselnie, és a csomagrakodó munkás is megszűnik férfi lenni. (Ugyanakkor szomorú társadalmi értékítélet, hogy a tanár és a fogászati asszisztens férfivá válik, mintha ezek lenézett hivatások lennének.)

A rajzokhoz társított feliratok is a píszí és a társadalmi nyelvhasználat változásának jegyében egy fokozatosan femininebbé, de még inkább semlegessé, értékek nélkülivé maszkírozott világot tükröznek: nincs fireman, policeman, stewardess, van helyettük fire fighter, police officer és flight attendant.

azáltal, hogy a pilóta már nem lehet handsome ('jóképű'), a stewardess pretty ('csinos'), de valamilyen érthetetlen okból az égő házból kiugró figura sem nevezhető gentlemannek ('úriember'), és a tűzoltó sem minősülhet brave hero-nak ('bátor hős').

A legszembeszökőbb változást a játszótéri jelenetsor átalakítása tükrözi. A lánykarakterek körtáncába egy rókafiút kellett beilleszteni, és a fogócskában is megfordul a sorrend, szigorúan a kislányfigura kergetheti a srácot. Nem önmagukban a nemi leosztással van gond, mert miért ne alakíthatná így az élet a gyermeki szerepeket, hanem azzal, hogy az átalakítás kényszeressége túllép az emancipációs egyensúlyon, és

Ahogy a mesei örökség továbbvivője, Richard Scarry fia óvatosan megfogalmazza, bár apja a női egyenjogúság lelkes támogatója volt, ám „a Tesz-vesz szótár frissebb amerikai kiadásai azonban némileg átestek a ló másik oldalára, immár Nyuszi mamát teljesen kivonták a konyhából, és Nyuszi papát állították a helyére. Egy kicsit talán túl komolyan vették az idők szavát.”

Szóval így zajlik világszerte a mesei köntösbe bújtatott, finom tudatformálás, a klasszikus értékrendszer felülrajzolása, és ez a trend már nálunk is erőre kapott. A Meseország mindenkié ennél persze jóval bárdolatlanabbul, arcunkba nyomakodva valósítja meg mindezt; de ki tudja, a méltatlanul megtámadott Lázár Ervin nyomán mikor jönnek a feminista pomogácsok.