Úgy tűnik, bevégeztetett

Az ukrán parlament vidámabb napjait idéző burleszk keretében Jakab Péter át akart nyújtani egy zsák burgonyát Orbán Viktornak, majd fájlalta a négymilliós büntetést, amit a házelnök kirótt a produkcióra. A történet talán át sem lépi az ingerküszöbünket az elmúlt évek ajtótörő, tévéőrökkel ketrecharcoló ellenzéki akcióinak fényében.

2020-ra eljutottunk ugyanis oda, hogy a valaha volt nemzeti radikális párt parlamenti performanszokkal szórakoztatja a nagyérdeműt, immár az érdemi politizálás látszatát is kerülve. A színművészetisek grandiózus alakításait adaptáló Jobbik azonban így is nehezen tűnik ki abból az ellenzéki masszából, amelybe évek óta tartósan beleragadt.

Sokszor és sokan elemezték azt a tizenkét éves pályafutást, ami a jelenlegi helyzethez vezetett, hogy a gárdista bakancstalpakon az országgyűlésbe masírozó párt hogyan vesztette el karakterét, formáját és lényegét a Fidesz erőskezű és nemzetközpontú politizálása mellett. Hogyan zajlott a néppártosodásnak címkézett szellemi és morális kiüresedés,

De úgy tűnik, bevégeztetett. Az ellenzéki békefrontban feloldódnak az ideológiai különbségek, elhalkul a múlt csatazaja, összesimul „demokrata” és „nemzeti radikális” az Orbán-fóbia akolmelegében. A szálakat mozgató nagy bábmester pedig jól tudja, hogy az idő neki dolgozik. 2006 tragédiája és 2010 katarzisa óta sok év telt el, és a most választókorúvá érő nemzedéknek már csupán ködös fogalmai vannak (ha vannak egyáltalán) az exminiszterelnök viselt dolgairól. Chatbotos csevejjé, kedélyes beszélgetőkörökké és nyári lángosozássá szelídül a könnygáz emléke. 2006-ban viperák villantak, most csak a kígyók kígyóznak békésen.

Gyurcsány számára tökéletesen mindegy, hogy a nagy ellenzéki dzsemboriba milyen kapukon át jutnak az elkeseredettek:

Ám bárhol is lép be valaki, végül ugyanoda érkezik. Különbség legfeljebb abban mutatkozik, hogy a kapuőrök mennyire törekednek az önállóság látszatidentitását fenntartani: ki jobban, ki kevésbé, ki sehogy.

A Jobbik Bíró László jelölésével egyértelműen megmutatta, hogy az eltartott kisujj politikája lejárt, ha Nerisztán megdöntése a cél, az ördöggel is szövetséget kell kötni. No és az ország gondjai, a gazdaság kihívásai, a járványhelyzet és az uniós nyomás? Természetesen ezekre is van válasz: rovarhotel, biciklisáv... vagy épp egy zsák krumpli formájában.