Köszönjük, elnök úr!

„Néhány nappal az amerikai elnökválasztás előtt ideje megköszönni Donald Trump négyéves munkáját. Akármi is lesz november 3-án az eredmény, Trump elnök a szabad világ vezetőjeként nyomot hagyott a történelemben. Trump időt nyert a globalista elitekkel vívott harcban, reményt ébresztett a szabadságszerető, patrióta és konzervatív érzelmű emberekben és megmutatta, hogy háború nélkül is lehet változtatni a Világ dolgain. A legnagyobb változást persze az USA-ban érte el, amelyet szó szerint felrázott. Reagan elnök óta nem volt érdemi reform, az egymást váltó mainstream kormányok alatt beteljesedett az »Amerika hanyatlásáról« szóló próféciák sora. Az egyetlen szuperhatalom képtelen volt megnyerni és lezárni az iraki és afganisztáni háborút. Az ipari termelés zöme átvándorolt Ázsiába, és Obamáék teszetosza politikája eredményeként Kína egyértelműen az USA fő kihívójává vált, miközben Irán regionális hatalmi álmait kezdte megvalósítani.

Ahogyan világszerte, úgy az USA-ban is csak növekedtek a vagyoni különbségek, miközben az állami oktatás és a közösségi infrastruktúra színvonala egyre csökkent. Volt tehát min változtatni. A Clinton és a Bush családok, valamint a köréjük szerveződő Deep State túlságosan is a Wall Street spekulánsainak uszályába került, így a nálunk is jól ismert baloldali recept szerint előbb jótétemények ígéretével megnyerték a választást, hitelt vettek fel, majd a törlesztésre hivatkozva adót emeltek és megszorításokkal sanyargatták a középosztályt. Trump elnök megválasztása ezt a sodródást állította meg és fordította jó irányba az országot. Az adócsökkentés gazdasági növekedést hozott, soha ennyi fekete, spanyol ajkú és más kisebbségi csoporthoz tartozó ember nem dolgozott, mint a járványt megelőzően. Ahogy a dagály minden hajót megemel, úgy lett jobb amerikaiak millióinak sorsa.

Elég lesz a lelkesedés?

A »fake news« kifejezés megingatta a mainstream média (MSM) valóságértelmezési monopóliumát, a sok »jobbantudja okostojás« véleménye már csak egy hang a sok közül. Trump visszaadta a politika primátusát is. Amit a mainstream kész ténynek vett és állított be, azt Trump az elnöki hivatal tekintélyével és hatalmával megkérdőjelezte. Kockáztatott és sokszor nyert.

Ma már nem magától értetődő, hogy Mexikóban gyártsák az USA-ba szánt autókat; hogy a Kínával és Németországgal szembeni kereskedelmi deficit nem csökkenhet, csak nőhet; hogy az európaiaknak nem kell hadseregük fejlesztéséért mélyen a zsebükbe nyúlni, mert az USA »úgyis« megvédi őket; hogy a feltörekvő gazdag országok és a milliárdos oligarchák az általuk befolyásolt nemzetközi szervezeteken keresztül érvényesítik érdeküket. A sort még folytathatnánk.”