A liberális kabátlopás

„Mi volna a kihívás? »Korszakunkat két ideológia, két értékrend, két világlátás (s valójában két világ) konfliktusa határozza meg. Az egyik oldalon állnak azok a globalista és liberális erők, amelyek a nemzettudat, a nemzetállamok, a hagyományos keresztény értékek és erkölcsök, valamint az évszázadok óta működő intézmények és szokások felszámolásával fel akarnak építeni egy szép új világot, amelyben létrejön a világtársadalom és világállam, ahol a vallások feloldódnak egymásban és hosszú távon eljelentéktelenednek, ahol a fajok keverednek, s minden egyén kozmopolita világpolgárrá (de legelsősorban szolgalelkű fogyasztóvá) válik. A másik oldalon pedig azok a nemzeti szuverenista, konzervatív és kereszténydemokrata emberek állnak, akik minderre nemet mondanak« – így Fricz Tamás Orbán-apológiája a Magyar Nemzetben.

A porondmester korán megfújta a választási harsonát, a cirkuszi lovak meg ágaskodni kezdtek. Nyakunkon a Covid, amely törékennyé teszi a politikai győzelem reményét. Ezért Orbán baltával formált »esszéje«, ezért az értelmezés-cunami.

A kormányfő kabátlopási ügybe keverte a liberalizmust (libernyák az, aki nem bólogat neki), a Jourová-üggyel az Uniót is, amikor saját kettős valóságába akarja beszorítani ellenfeleit. Olyan – fent idézett – dichotómiába, ami nincs. E »liberális kabátlopásból« alig van menekvés. Akkora marhaság, hogy értelmes vitának nincs helye. »Lopod a világot – nem lopom«, ez nem vita. A kormányfő a történelemmel száll harcba, hiszen nem kell ahhoz liberálisnak lenni, hogy belássuk: egyetlen civilizáció létezik, ezernyi kultúrával, hagyománnyal, vallással, egyetlen globálissá  szerveződő gazdasággal. Politikai nemzetállamok százaival, amelyek maguk is történelmi közösségi szerveződési formák. Olyan globális kihívásokkal néznek szembe, amelyek kikényszerítik a globális válaszokat, a globális szerveződést, különben az egyetlen civilizáció tűnik el mindenestül.”