Hangosan zakatol a baloldali gyűlöletgépezet, akárcsak az elvtársak ötven évvel ezelőtt, félig vagy egészen berúgva egy-egy pártfejlesztő kiránduláson. Egymásba kapaszkodva, hegyek között, völgyek között. Az a vonat, szerencsére, nem mindegyiküket vitte el a célállomásig. Néhányuknak azonban sikerült átfestenie magát, köztünk vannak.
Propagandájuk, annak módszerei és technikája velünk maradtak. Ma, amikor a harmadjára kétharmados többségű konzervatív erők vezetik az országot és szolgálják az élet kultúráját, a baloldal megmaradt annak, ami volt: ők a halál kultúrájának fullajtárjai. A tagadás, a nem harcosai. Összenőttek azokkal, akikkel mindig is összetartoztak. A liberális szájkaratebajnokok ugyanis mára egyértelművé tették, hogy romboló eszméik megegyeznek a kommunista ideológiával. Az anyagi világ kizárólagos elsőbbsége a szellemi értékek felett, az élj a mának! felszólítás ráerőszakolása mindenkire, a fogyassz és dobd el! gyakorlata működteti ezt az életellenes szerkezetet.