Arccal a lövészárok felé

„A főváros elvesztése és a karanténtól sújtott hónapok gazdasági következményei Orbán Viktort és kormányát hadiösvényre terelik. Álljon itt néhány arcba mászó incidens az elmúlt hetekből:

– A Színház- és Filmművészeti Egyetem ledarálása.

– Vidnyánszky Attila kulturkampfos szóhasználatát hallva a magyarok újra a kilencvenes években érezhetik magukat. Megfogalmazódik a keresztény színház igénye, melynek akadályai azok a hígmagyarok, akiknek nem lehet elmagyarázni a »nemzet« szó jelentését.

– Egy kormányközeli kampány, melynek giccsbe hajló történelmi romantikáját a készítők nem akarják megzavarni a holokauszt emlékével. Filmes tablójukból még a doni tragédiát és a szovjet megszállást is kifelejtik, nehogy a nézőnek szembesülnie kelljen az épp feltámasztani kívánt Horthy-korszak csődjével, hisz a rendszer legitimitását kifejezetten erre a hazug nosztalgiára építi.

– Állva előadott taps a szivárványzászló eltulajdonításának.

– Elvárás, hogy a megcsonkított bevételekből, súlyos forráshiánnyal gazdálkodó főváros segítse meg a budapesti turizmust – a kormány mossa kezeit.

– Támadás Iványi Gábor iskolái ellen.

– A Klubrádió ellehetetlenítése.

Ez egy új típusú kampány, amit az önkormányzati választás eredményének ismeretében a Fidesz elővezet – az MTA átalakítása és a tervezett cigányellenes nemzeti konzultáció is ennek nemtelen célját szolgálta volna. A kormány jelenlegi kommunikációja sokkal inkább épít a kultúrharcra, az identitáspolitikára és a társadalmi közgyűlöletre, mint a rendszer fennállása óta bármikor. Az eddigi kampányokban a migránsok, Soros György és Brüsszel képezték az ellenséget – most azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a hideg polgárháború felkorbácsolása a cél. Orbán Viktornak meg kell szereznie az egykori Jobbik-szavazók legalább egyharmadát, vissza kell nyernie a vidéki városok bizalmát, különben veszíteni fog. Budapest-vidék, cigány-fehér, zsidó-keresztény – ezeket a törésvonalakat akarják bármi áron elmélyíteni, és a hozzájuk tartozó indulatokat felszítani. A hatalom megőrzésének nem lehet túl nagy ára, főleg ha azt a magyar társadalom fizeti meg.”