Vidnyánszkynak kellene megrendeznie az István, a királyt – Rosta Mária a Mandinernek

2020. augusztus 19. 12:30
„Van egy háttérkonfliktusunk, de ettől függetlenül Vidnyánszky Attila ma a legvonzóbb rendező, akinek ezt meg kellene csinálnia” – mondja lapunknak a legendás rockopera „örökös” producere. Az István, a király tematikájú, iskolás gyerekeknek szóló vetélkedő lezajlott, a kulturális kormányzat azonban egy pályázatunkra sem ad pénzt – értetlenkedik Rosta, aki szerint ezzel a szerzőt, Szörényi Leventét sem ismerik el súlyának megfelelően. Mi áll a Koltay-Szörényi konfliktus hátterében? Mit jelent az István, a király 2020-ban? Mit terveztek Szörényi 75. születésnapjára? Interjúnk.

Rosta Mária producer, az István, a király rockopera és több nagy sikerű zenés színpadi darab színre állítója, az Illés-Metró-Omega hármas koncert szervezője, a Szörényi Levente életművének gondozására létrejött Második Idő Alapítvány kuratóriumi tagja, Szörényi Szabolcs felesége.

--

Nem rajong az István, a királyért – többször elmondta. A rockopera műfaja nem áll közel önhöz, vagy a darabbal van baja?

Az én ez irányú elkötelezettségem független a rajongástól. Egyébként sokan dolgoznak olyan területen, csinálják azt jól, közepesen, rosszul, amiért nem rajonganak. Nálam ez azért kivétel, mert én megengedem magamnak az életben azt a luxust, hogy azzal foglalkozzam, amit meg szeretnék csinálni, amihez kedvem van, és tétje is van. Ebbe az István, a király is belepasszol. Ebből a szempontból

teljesen mindegy, hogy én az István, a királyért rajongok vagy sem;

nekem az volt a tétje, hogy a Szörényi család érdekeit képviseljem. Szoktam mondani: öreg zsidó asszonyként már 40 éve tolom a hunok szekerét.

Vagyis lojalitásról van szó, nem műfaji fenntartásokról...

Be akartam bizonyítani, hogy képes és alkalmas vagyok arra, hogy részese legyek ennek a nagyon jó képességű, nagyon tehetséges, nagyon sokoldalú család életének és munkájának.

De az nem fura, hogy olyan portékát árul évtizedek óta, amely igazából nem a szíve közepe?

Nem kell, hogy nekem tessék. Producerként az a lényeg, hogy lássam a fontosságát, nagyságrendjét. 

Azt gondolom és látom, hogy a mű meghatározó nagyon sok embernek a Kárpát-medencében.

Rosta Mária producer

Mi az István, a király rockopera jelentősége a magyar kultúrtörténetben?

Hitet és erőt ad, elsősorban a külhoni magyaroknak. Például Erdélyben a Felkelt a napunk zárókórus jelentőségében szinte megelőzi a Himnuszt. Két évvel ezelőtt meghirdettünk egy pályázatot a magyar nyelvű iskoláknak az István, a király valamely jelenetének feldolgozására. A mű négy jelenetből áll. A hazai iskolák, a vajdaságiak, a kárpátaljaiak, a felvidékiek az Örökség, az Esztergom és az István, a király jeleneteket részesítették előnyben, míg az erdélyiek a Koppány-részt.

Az erdélyiek kizárólag koppányisták lennének? Ez önmagában is megérne egy vitát.

És mi az ön megfejtése erre?

Az eredet. Csaba királyfi. Az feltehetően nem Szent István-i, az koppányi.

Az ő vonásait ismerik fel a sorsukban?

Nagy vonalakban feltétlenül. Küzdenek az örökségért.

A darabnak mindig volt politikai üzenete. Több jelentéssíkot tud hordozni, ezért mindig külön izgalom volt, hogy színpadra állítása aktuálisan milyen utalásokat tesz az adott politikai helyzetre. Ha lehetne most egy rendezés, 2020-ban milyen üzenete lenne?

Főleg a külhoniakkal vagyunk most kapcsolatban. Azt látom, hogy a karantén idején, amikor a szűk családban vannak, István, a királyt hallgatnak, talán erőt merítenek belőle.

Hadd kérdezzem még egyszer. Két éve egy interjúban azt mondta, hogy ha Orbánt kéne elhelyezni a darabban, akkor se nem István, se nem Koppány, hanem a Táltos lenne. A Táltos vezeti a NER-t. Változott ez?

Ezt nem pontosan így fogalmaztam. Én azt mondtam, hogy a miniszterelnök már volt Laborc, Koppány, István és most ő a Táltos. Azóta az interjú óta változatlanul ő tölti be ezt a szerepet. A NER-rel én nem foglalkozom. Különösen nem az István, a király kapcsán.

Pedig ha most rendeznék, sokan azt várnák, hogy legyen benne egy kikacsintás, félreérthetetlen kis utalások a NER-re.

Az István, a királyból mindenki azokat a mondatokat, azokat az összefüggéseket veszi ki, amelyeket aktualizálni szeretne.

De a darab nem szól a NER-ről. Ennél jóval időtállóbb az István, a király.

Arról szól, ami 1000 évvel ezelőtt volt. Az, hogy ez a történet ráhúzható későbbi történelmi szituációkra, az a mű zsenialitása nyilvánvalóan.

Az Alföldi-féle rendezésnél éppen azért sértődtek meg sokan, mert egy régi magyar történetbe szőtt bele aktuálpolitikai felhangokat.

Ahhoz, hogy egy mű lassan negyven éve jelen legyen – 2023-ban lesz a 40. évforduló –, ahhoz állandóan foglalkozni kell vele, három-öt évenként valamilyen fordulatot hozni kell a darab megjelenési formáiban, közönségelérésében. Amikor Alföldi Róbert megkapta a rockopera rendezését, tudtam, hogy hónapokon keresztül magas hőfokon vita lesz. De kellett. Az István, a királyban új kérdéseket kellett megfogalmazni, hogy új szempontokat vessen fel.

Nem bánta meg, hogy ilyen arányokat húztak meg akkor?

Nem.

Semmiben nem karcolta meg az alapművet, az István, a királyt az Alföldi-féle rendezés.

Nem is történhetett volna jobban.

 

Koltay Gábor vendégszerzőként nemrég azt írta nálunk, a Mandineren, hogy az Alföldi-féle rendezés után Szörényi meghasonlott, csak az ön noszogatására lépett ki a közönség elé a tapsrendre az Arénában. Ez így történt?

Ez igaz, de nem így. A szegedi szabadtérin a szerzők, Szörényi Levente és Bródy János az összes előadás után kimentek meghajolni sok ezer ember előtt. Az Arénában rendezett István, a királyon Levente már éreztette sérelmeit, de ezek nem tartalmi, értelmezési gondok voltak, hanem elsősorban egy zenei különvélemény. Bár Alföldi Róbert előre jelezte neki, hogy valószínűleg hozzá fog nyúlni a tempóhoz itt-ott, nincs az az élő zeneszerző, aki benyeli, hogy a rendezés kedvéért a tempón változtassanak.

Talán erről a tiszteletről feledkezett meg a rendező. Nem konzultált Leventével,

és ezért volt némi zavar a produkció megítélésében. Élő zenekarral kísért prózai színészekre bízta a dalokat a rendező, ez okozhatott tempóbeli gondokat. Megjegyzem, amikor Kerényi Imre a Nemzeti Színházban bemutatta a művet, akkor ő is prózai szereplőkkel dolgozott. Akkor az egy fél-playback előadás volt, ahol a szalag kegyetlenül forgott.

Koltay tesz egy olyan utalást is, hogy az ön beházasodása a Szörényi-családba, pontosabban beszállása a munkákba, feszültséget okozott a munkatársak között. És valóban, az önök alkotói körére a ‘90-es évek elején a politika, mint egy sötét felhő rátelepedett, az SZDSZ-MDF ellentét és egyéb viták megterhelték a kapcsolatokat.

Én nem a ‘90-es évek elején, hanem a ’80-as évek elején jelentem meg a színen. Történetesen pont 1983-ban, amikor a darabot bemutatták.

Koltay egy rockoperát filmezett le, Magyarországon ebben a műfajban az első ilyen nagy formátumú előadást.

Szörényi Levente és Bródy János pedig – már tudjuk – megírták életük fő művét; ma is ez a rockopera a műfaj hazai csúcsa. Koltaynak kitűnő orra és kitűnő produceri képességei vannak, ezt bizonyítja, hogy ezt a művet akkor be tudta mutatni. Az összes pártkapcsolatát felhasználta – nem volt nehéz, hiszen maga is a budapesti pártbizottság tagja volt. Amikor viszont azt sejteti, hogy ő már 1983-ban letette a rendszerváltozás alapjait, annak az az „apróság” mond ellent, hogy azt a szerzők sem vallják így: ők írtak egy darabot egy ezer évvel ezelőtti történetről, jó áthallásokkal, ügyes megfogalmazásokkal, de

1983-ban nem készültek politikai fordulatra, és feltehetően Koltay sem.

Ezt bizonyítja, hogy 1985-ben „Itt élned, halnod kell” címmel KISZ-műsort rendezett, valamint 1988-ban Grósz Károly beszédét az első sorban tapsolta meg Koltay Gábor. Ez a felvétel pár éve körbejárt az egyik közösségi oldalon. A rendszerváltás után Szörényi Levente az utolsó pillanatban szedte le Koltayt az „MSZP-vonatról”, és vitte az MDF-hez.

Koltay a cikkben azt írja, hogy Szörényi Levente visszaemlékezésében megmásítja a múltat.

A konfliktus alapja nem politikai volt. Koltay Gábor producer-rendező szerző szeretett volna lenni ebben a darabban. A producer nem szerző. Koltay szerette volna beírni a nevét a Szörényi-Bródy-Boldizsár szerzőhármas mellé, de ezt nem engedték neki. Nem jár neki a szerzői jogdíj sem.

Ha nem lenne járvány, és lenne lehetőség egy nagyszínpados megjelenésre, a darab újraértelmezésére, színre állítására producerként melyik rendezőt kérné fel?

Vidnyánszky Attilát.

Tényleg?

Igen.

Szabad kezet adna neki? Nem bánná, bárhogy is értelmezné újra a művet?

Örülnék, ha újraértelmezné a művet. Minden felkért rendezőnek szabad keze van, mert a szerzők és én is megbízunk bennük.

Annak ellenére Vidnyánszky, hogy volt vele konfliktusa?

Azt hiszem, van is, de az én első számú működési területem a Szörényi család, és ennek érdekében sok mindent megteszek. Azt hiszem, valóban van egy háttérkonfliktusunk, amelynek természetesen a viszonyok ismeretében én iszom a levét.

De ettől függetlenül Vidnyánszky Attila ma a legvonzóbb rendező, akinek ezt meg kellene csinálnia.

Vidnyánszky Attila lett a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke, áll a bál. Ön ezzel a lépéssel egy méhkasba nyúlna bele, a barátai ezért keményen megítélnék önt.

Nekem jobb barátaim vannak ennél. Nem olyanok, mint Bródy Jánosnak, mert amikor felfedezték őt Demeter Szilárd mellett egy fotón, nagyon elítélték.

Ezeket az ítéleteket ön is megkapná Vidnyánszky miatt.

Ez engem nem érdekel. Nekem az a dolgom, hogy az István, a királyt minden oldaláról megmutassam, a legaktuálisabb verziót is. És azokkal a rendezőkkel, akiknek erről van véleményük, mondanivalójuk.

A Vidnyánszkyval való konfliktus belejátszik abba, hogy az új tervére, az „István, a király az iskolába megy” projektre nem kap megfelelő finanszírozást az államtól?

A harmadik Orbán-kormány regnálása utolsó hónapjaiban az illetékes államtitkárok erre igent mondtak, de én az általuk megjelölt induló összeget sem kaptam meg az új kulturális vezetéstől. Azt sem fizették ki, ami a közlönyben megjelent.

Valószínűleg a jelenlegi kulturális vezetésben vannak olyanok, akiknek nem vagyok szimpatikus.

Ezt igazolja, hogy minden pályázatunkat valamilyen ürüggyel visszadobják.

Az István, a király hungarikum, nemzeti büszkeség. Iskolás korú gyerekekkel való megismertetése is közügy; biztos, fontos lehet a kulturális vezetésnek is. Az ön személye az akadály?

A projekttel a mű a harmadik generációval való megismertetése volt a cél.

Nem biztos, hogy csak az én személyem az akadály. Szörényi Leventének is vannak ellenségei,

Bródy Jánosról már nem is beszélek e tekintetben. Nem tudom, hogy ki és mi van a háttérben, mert amíg a miniszterelnök úrtól Szörényi Levente egy fantasztikus, személyes hangvételű, biztató levelet kapott tavasszal a 75. születésnapjára, és Levente nagy tisztelettel válaszolt is, addig a kulturális kormányzat nem hajlandó még fogadni sem Szörényi Leventét, annak ellenére sem, hogy az ország egyik legismertebb, legmeghatározóbb művésze.

Az „István, a király iskolába megy” című vetélkedő lezajlott, a pályaműveket kiértékelték, megvannak a győztesek. Hol áll a projekt most?

Eljutottunk a győztesekig. Palkovics László miniszter úr adott támogatást az online rendszer kiépítésére, így bár a járvány sok szempontból hátráltatott, az eredeti célunk, egy online verseny létrehozása maradéktalanul sikerült. A Kárpát-medencei aktivitást nagyon nagy számok fémjelzik. A darabot azonban nem tudjuk felállítani, a nyereményeket nem tudjuk kiosztani.

A terv az volt, hogy a négy jelenet négy győztese Budapesten előadja az egész művet. Ezt a járvány elsöpörte. Milyen módon lehet meg a finálé?

Két típusú terv van. Az egyik a négy jelenet győztes budapesti előadása mondjuk a Kossuth téren, rendezője Novák Péter.

Az őszi évadban megpróbáljuk megcsinálni televíziós sugárzásra alkalmas verzióban.

A másik előadás a szerepgyőztesek előadása. 6-15 éves fiatalok nyerték el a mű hét főszerepét, de olyan erős volt a döntőkör, hogy mind a 21 énekes szerepet kiosztottuk a gyerekekre. Ez egy hagyományos rendezésű István, a király produkció lenne, Sebestyén Aba tehetséges erdélyi rendező közreműködésével. Ez a verzió elkerült volna több helyre, mind az anyaországban, mind a Kárpát-medence magyarok lakta területén. Ezekről nem tettünk le, tovább pályázunk.

Szörényi Levente tavasszal 75 éves volt. Nem gondolkodtak valamilyen emlékezetes eseményben, valamilyen zenei meglepetésben?

Dehogynem. A Magyar Állami Operaház a születésnapra az István, a király szimfonikus zenekarra áthangszerelt, operaénekesekkel előadott nagykoncertet akart adni, utána június 4-én Szinetár Miklós rendezésében szcenírozott előadást láthattunk volna. Ez, reméljük, nem marad el teljesen, csak késik. Készülünk, hátha sikerül november 9-én a MüPában Levente születésnapját megünnepelni, amikor is Szörényi kortárs művei hangzanak el, a második részben pedig a nagy generáció tagjai énekelnének egy-egy Illés-nótát Szörényi Levente tiszteletére.

Arról nem lett volna szó, hogy Szörényi is...?

...elénekli a Little Richardot?

Komolyan kérdezem.

Én is komolyan mondom. Igen, szó van róla. Aztán december 17-ére Rost Andreával terveztünk egy Mindig veled című koncertet, de ezt, ha lehet, áttoljuk jövőre.

Viszont megyünk a „raktárkoncertre”, 50 perces előadás az Illés-együttes tagjaival: Levente, Szabolcs és Tini előad tíz slágert.

A miskolci tribute-zenekar, a MIEZ fog mögöttük játszani.

A Szörényi-életmű gondozására létrejött egy alapítvány (Második Idő Alapítvány). A hagyaték „kezelése” mit jelent? Mi a teendő a művekkel?

Ez egy nagyon szerteágazó életmű: a három perces daloktól kezdve a rockoperákon, a zenés színházi darabokon keresztül a régészeti kutatásokig, illetve a róla és munkatársairól szóló könyvekig. Ezt egy alapítvány fogja össze és kezeli.

Az összes művet egy rendszerbe hozzák össze,

amely megkönnyíti a művész életművének tanulmányozását. Nagy öröm, hogy mindez még Szörényi Levente életében megtörténik, mert a segítsége szinte nélkülözhetetlen egy ilyen munkában. Bízunk benne, hogy még hosszú időnk van rá.

***

Fotók: Ficsor Márton

 

Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Végignéztem Alföldi rendezését. Hányinger, felháborító.....
Támogatom Vidnyánszky rendezését.

Azt a szép, kora szerint már nem fiatal zsidó asszonyt, aki a hunok szekerét tolja, nagyon meg kell becsülni. Csak a Bródy ne ülne azon a szekéren!

Még az első Orbán kormány alatt hallottam Bródyt gátlástalanul lázítani Orbán és Kormánya ellen.Már az első Orbán kormány is épített, nem rombolt, értéket hozott létre, nem eladott, hanem vásárolt, a következő két és fél pedig fölépített egy új országot, aki a Bródyékkal tart, az a nemzet gyarapodása ellen dolgozik. Meg lehet nézni, h. a favoritjaik mennyire hatékonyak a megnyert városaikban.

A János vitézt nem láttam, de hallottam róla. Az is hányingeresre sikerült.

Már elnézést, de ki az a színész, aki ezt művészetnek tekinti?

critical man volt szíves leírni, inkább kihagyom. Ki ad ezekre pénzt? Az ilyen előadások vonzzák a budapestieket? Ettől fenhéjjáznak, hogy milyen műveltek?
Hajrá Vidnyánszky!!! Hajrá Rátóti!!!

Rosta Mária, aki úgy lett, Szörényiék menedzsere, hogy életében nem volt még Illés koncerten.
Nos, én meg már akkor voltam, amikor még alig ismerték őket.
Az István a királyt pedig már a ligeti főpróbán láttam.
Színházba is jártam. Láttam Vidnyánszky rendezést is, már akkor, amikor ő a magyarországi színházi emberek (erkölcsi és anyagi) támogatásának köszönhette létezését .

Rosta Mária véleménye számomra nulla! (Ja, és nem tudtam, hogy zsidó. Embereket nem vallásuk, nemzetiségük alapján ítélek meg.)
Kedves Agnieszka! Néha nézzél, hallgassál nem csak kormány-propagandát! (Bár az ország nagy részében más már nem érhető el.)

Jó lehetett a legelején látni-hallani az Istvánt! Persze, aki közel lakik, annak könnyű! A színház nekünk viszonylag ismeretlen terep, de valaha sokat jártunk koncertre, Operába, bár az Erkelt jobban szeretem. Már nem járunk. Vittem a kicsi gyerekeimet is, de egyik sem lett komoly zene kedvelő. Viszont a 49 éves nagyfiam saxofonozik a klarinétozó unokámmal. A férjem 80. születésnapjára elfújta, az exotikus Drezdából, telefonon a székely himnuszt, szem nem maradt szárazon itthon.

Ez a nyár kegyes volt hozzánk a sok esővel, mossa el a bút is, ne csak a flórát táplálja!

Köszönöm a jó híreket, a szép szavakat!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés