Drukkolok az egészségügy reformjához

2020. augusztus 13.
Ha jól sikerül belőni az állam és a magánszolgáltatók együttműködését, akkor látványos változás jöhet az egészségügyben – véli Kóka János. A Doktor24 Medicina Zrt. befektető-elnökével, egykori SZDSZ-es miniszterrel a gazdasági eredményekről, az üzlet és a politika elválaszthatóságáról is beszélgettünk.

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Üzletre cserélte a politikát…
Mióta otthagytam a közéletet, nem adok politikai interjút. Ha valakit politikusként letapsolnak a pályáról, ne akarjon utólag tanácsokat osztogatni. Politikusként hátrahagytam minden üzleti érdekeltségemet, üzletemberként nem politizálok.

Diplomata-útlevelet viszont kapott, és a cége is jelentős állami támogatásban részesült.
Beruházásösztönző pályázaton nyertünk, egykori kormánytagok pedig gyakran kapnak ilyen útlevelet. Ami a kérdés lényegét illeti, az ember kapcsolatai természetesen nem szűnnek meg a pozíciója változásával.

Egészségügyi válságokban az ágazat cégeinek jól szokott menni, a Doktor24 ügyfelei pedig a tehetősebbek közül kerülnek ki. Mire kellett a mentőcsomag?
Nem voltak műtétek, járóbeteg-rendelések, foglalkoztatás­egészségügyi szakvizsgálatok. Miniszteri utasításra be is kellett zárni egy időre. 500 millió forintos árbevétel és nagyjából 200 millió forintnyi profit füstölt el a koronavírus-járvány miatt. Ennek ellenére bővülni igyekeztünk, mintegy száz új kollégát foglalkoztatva, a meglévőket megtartva. A meghirdetett támogatás olyan középvállalkozásoknak szól, amelyek ebben a helyzetben is képesek és szeretnének befektetni. A Doktor24 idén több mint 2,5 milliárd forintot ruház be: új rendelőket, műtőket építünk, eszközöket vásárolunk, bővítjük a pesti központot, Budán újat nyitunk, és országos terjeszkedésen gondolkodunk. Ehhez a beruházási tervhez kaptunk 280 millió forint támogatást. Minden kilenc forintunk mellé az állam odatett egyet. Mindig cél volt, hogy a magyar kis- és középvállalkozási szektor is kapjon támogatást a multik mellett. Helyesnek tartottam, hogy megjelentek pályázatok, amelyek szigorú kritériumok alapján széles vállalkozói körnek teszik lehetővé az indulást. Mindenki, aki pályázott, és megfelelt a formai követelményeknek, kapott támogatást. Mi is megfeleltünk.

Hogy látja, miként kezelte hazánk a koronavírus-válságot?
Más stratégiát választott, mint sok nyugat-európai ország, ahol a hazai össztermék akár 10-20 százalékát kitevő összeget öntöttek rá a gazdaságokra.

Ezt a többletet többnyire hitelből teremtették elő, ami eladósodáshoz vezetett.
Magyarország ezzel szemben – ha a vissza nem térítendő támogatásokat nézzük – csupán a GDP 1-1,5 százalékát fordította erre többletként ahhoz képest, amit egyébként is elköltött volna. Meglátjuk, melyik stratégia eredményesebb.

2010 előtt láttuk, hogy a hitelfelvétel eladósodáshoz vezet, és ez sérülékennyé teszi a gazdaságot. Most Európa egyik legnagyobb mentőcsomagját hajtja végre a kormány, de adósság helyett átcsoportosításból fedezi.
Nem látok ilyen nagy átcsoportosítási tendenciát, de a sérülékenység csökkentése legitim gazdaságpolitikai cél. Ön a 2010 előtti időszakról kérdez, ezért megjegyzem: 2002 és 2008 között – ekkor volt liberális vezetése a gazdasági tárcának – 70 milliárdról 160 milliárd dollárra nőtt a magyar bruttó hazai össztermék. 2008 és 2020 között ezt nem haladtuk meg. A gazdaság az elmúlt tizenkét évben lényegében stagnál, előtte volt nyolc jó évünk.

A magyarok többsége mást érezhet, mert 2002 és 2010 között a reálbérek alig több mint tíz százalékkal nőttek, 2010 óta viszont több mint ötven százalékkal.
A gazdaságpolitika inkább átcsoportosított jövedelmeket társadalmi csoportok között más hangsúlyok mentén. Az egykulcsos adó a szegényebbek helyett a felső középosztálynak kedvező adózási forma. A reálbér-növekedés az elmúlt tíz évben pedig nem volt gyorsabb, mint az előző évtizedben. De evezzünk az egészségügy vizeire!

Hogyan vezetett az útja az egészségügyig?
Szorgalmasan készültem az orvosi pályára. Traumatológián ügyeltem, rövid ideig mentőztem, az Amerikai úti idegsebészeten vállaltam munkát. 1996-ban doktoráltam általános orvosként, 1995-ben viszont az egyetem mellett már elkezdtem dolgozni az akkori sógorom informatikai cégénél nyári munkaként. Napközben ott dolgoztam, éjszakánként sokszor ügyeltem. És a kilencvenes évek közepén jött be Magyarországra az internet. Nem nagyon ismerte senki. A cégvezető arra kért, fejlesszem ezt az üzletágat az egyetem mellett.

„A progresszív adózással a kiemelkedő teljesítményeket vágtuk agyon”

Amit komoly állami megrendelések is segítettek.
Semmiféle állami megrendelés nem volt.

Csak a Sulinet.
Az később jött. Mikor odakerültem, szó sem volt Sulinetről, magánügyfeleket kapcsoltunk be, akik pár ezer forintért előfizettek. A leggyorsabban növekvő internetszolgáltató cég lettünk, egy dinamikusan növekvő startup élén találtam magam. Vonzó világ volt.

Vonzóbb, mint a vér és a stressz.
Mindkettőt jól bírom. Az egészségügynek inkább az a berögzült hierarchiája taszított, amelyben a legelején kezd az ember.

Ezt a ranglétrát nem akarta végigjárni?
Beszívott az informatikai fejlődés lendülete, az Elenderből pedig a legsikeresebb informatikai cég lett hazánkban. A Sulinet-projektre vagyunk a legbüszkébbek. Egészen 2004-ig vittük különböző módokon az Elendert, közben eladtuk egy amerikai vállalatnak, amely csődbe ment, majd mivel a cég jól működött, és jól ismertük, visszavásároltuk tőlük. Aztán 2004-ben ismét eladtuk.

Címlapkép: Földházi Árpád

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés