A szőlőhegyen

2020. augusztus 13.

Győrffy Ákos

Lassan feltorlódó esőfelhők Révfülöp felől. Innen, a hajdani szőlőhegy oldalából szépen látszik a kibontakozó előadás. Ahogy a zivatar bekebelezi először a Tihanyi-félsziget sajkodi oldalát, hogy aztán elnyeljen mindent apátságostul, mindenestül. A sötétszürke függöny komótosan közelít, a meginduló szél egyre hevesebben rázza a fiatal diófát. A Balaton sem látszik már, csak a viharjelző fények szapora villanásai elszórva a partokon.

Lassan hagyománnyá válik, hogy nyaranta régi jó komám füredi nyaralójában töltünk egy hetet. Az évek során az ember lassan megismeri, hol is van. Egy táj nehezen feltérképezhető, valójában egy élet is kevés ahhoz, hogy igazán megismerjünk egy helyet. Olykor azt gondolom, hogy nem is lehet megismerni egy tájat, legfeljebb egy-egy zugával kerülhetünk közelebbi kapcsolatba. Így vagyok ezzel otthon, a Börzsönyben, és még inkább így vagyok ezzel itt, ezen a régi szőlőhegyen, amely már csak nyomokban emlékeztet egy igazi szőlőhegyre. Szőlő ugyanis nem sok van már errefelé, a hajdani tőkesorokat piperkőc villák foglalták el, amelyik nem piperkőc, az viszont magán viseli Kádár János Magyarországának sivár kilátástalanságát. Néhány beomlott pince, düledező présház és elvadult szőlőtőke emlékeztet csak a régi időkre. A hegy túloldalán ott van Arács és a Koloska-völgy, a például Hamvas Bélának olyannyira kedves helyek, amelyekről több írásában is megemlékezett. Amikor Hamvas errefelé járt, ez a vidék még majdnem érintetlenül őrizte hajdani arculatát. Az azóta eltelt bő fél évszázad viszont gyökeresen átalakított mindent, ami leginkább azt jelenti, hogy szinte mindenestül eltűntek a hagyományos szőlőművelés emlékei. Nincs mit szépíteni rajta, az elmúlt évtizedek errefelé is leginkább a rombolás és a pusztító építészeti megoldások jegyében teltek. Ha szétnézek a kert végéből, mindennek számtalan jelét láthatom. Minden tájnak van egy eredeti, archai­kus rendeltetése, s ez a rendeltetés olyan mélyen átjárja, hogy hiába a rombolás, hiába jönnek mindenféle idők, a mélyben, a felszín alatt, a táj finomszerkezetében ez az eredeti attribútum mégis megmarad.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés