Beszélni nem beszélünk róla, de gyanítom, közönségünk tesz az olimpiai világcirkuszra. Korántsem biztos, hogy Magyarországon elsöprő népszerűség övezi az egyre iparszerűbb, barbár és tékozló viadalokat. Gyógyszerrel, technológiával az orvostudomány mindig kellő számú rekordot szállított. Marketing, média, reklám, turista annyi van, mint a nyű. A játék lelke halt meg.
Az állatorvosi ló ebben is a futball, gyermekkorunk nagy játéka. A hanyatlás, a fásulás, a profithajszolás ebben is világjelenség. Elhalasztották az olimpiát, pedig karantén után direkt jól jött volna. Hiányzott valakinek is? Az egyik figyelemre méltó mozzanat (persze tudjuk, nem ez volt az első) a rúdugrófenomén Szergej Bubka »kicentizett pályafutása« volt. Bubka korábban feljuthatott volna a legmagasabb átesési pontra, de a csúcsokkal takarékosan bánt. Tudta, egy teste, egy élete van. Azt kell beosztani. Minden jelentős világversenyen pár centiméterrel magasabbat ugrott, és sok ezer dollárral többet kapott.
Tudjuk jól, van a nemzetnek tizenkét fősportolója (Nemzet Sportolója cím). Ráadásul a sportban kiegyenlítődnek az igazságtalan erőviszonyok. A miniszterelnök szerint a futball mélyen igazságos. Nos, ha valóban így van, jogosan tanyázunk a FIFA-világranglista 52. helyén. Mindig is benne voltunk kétszáz közül az első százban.”