A bátorságról, és ami utána következik

„»Én nem voltam erre felkészülve. A börtönben végig az anyámra gondoltam, arra, hogy az anyám szívbeteg. Mi lesz most vele? Lehet, hogy sikerül győznünk, és ez bekerül a jövő történelemkönyveibe... De mi a helyzet a szeretteink könnyeivel? Az ő szenvedésükkel? És nekem döntenem kell. Pedig nem vagyok erre felkészülve...« (Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink)

A Nobel-díjas fehérorosz írónő egyik leghíresebb könyvéből való, hazája fiatal ellenzéki mozgalmárainak emléket állító idézettel szeretnék megemlékezni azokról a fehérorosz politikusokról, aktivistákról, polgárokról, akik ezekben az órákban is félelmet nem ismerve küzdenek hazájukban a demokráciáért, bebörtönzést, és a legsúlyosabb fizikai inzultusokat kockáztatva.

A szabadság itt, Kelet-Közép Európában még mindig a legfontosabb, legtörékenyebb értékünk. És a mi esetünkben itt, Magyarországon, ellenzékiként sokszor ugyanígy bennünk van a gyomorszorító érzés, amikor döntenünk kell: beszálljunk-e a szabadságért folytatott küzdelembe.

A ma reggeli eredményeket, a helyzetet látva nagyon reménykedem, hogy el tudjuk kerülni az ennél is tragikusabb végkifejletet. De soha nem nyugodhatunk bele, hogy diktátorok irányítsanak azzal a hazugsággal, hogy személyük a béke és a stabilitás záloga. Látjuk, mennyire igaz ez. Gondoljunk azokra, akiknek nálunk is sokkal nehezebb, és merítsünk erőt a bátorságukból!”