A Trianon-csapda

2020. augusztus 7. 9:14

Kulin Ferenc
orszagut.com
Trianon traumája nyomán némely jobboldali véleményvezér az utóbbi hónapokban éles támadást intézett számos magyar történész ellen.

„Trianon traumája nyomán némely jobboldali véleményvezér az utóbbi hónapokban éles támadást intézett számos magyar történész ellen. Érvelésükkel nemcsak azt tanúsítják, mennyire nincsenek tisztában az ok-okozati összefüggésekkel, környezetünk politikai gondolkodásával és realitásaival, hanem azt is, hogy semmibe veszik a magyar rendszerváltozást elindító szellemi folyamatokat.

Mielőtt indulatos megjegyzéseket fűznék azokhoz a Trianon-kommentárokhoz, amelyek a Magyar Nemzet Vélemény rovatában az utóbbi hetekben napvilágot láttak (Szakács Árpád, 2020. június 20., 11.; Domonkos László, 2020. június 23., 11.; Ágoston Balázs, 2020. június 25., 12.; Fricz Tamás, 2020. június 27., 11.), nem hallgathatom el, hogy személyes élményem az a mai napig feldolgozhatatlan trauma, amit ez a gyalázatos diktátum a Nagyszalontáról elszármazott családunknak okozott. Hogy mégis optimista vagyok, annak az az oka, hogy a mai magyar kül- és nemzetpolitika már érzékelhető hatásai – mintegy két évszázada tartó viszálykodás után – először villantották fel a Kárpát-medence népei és államai szabad együttműködésének lehetőségét. Ez azonban könnyen elszalasztható konzervatív alapelveket következetesen képviselő sajtó és kultúrpolitika nélkül. Szakmailag védhetetlennek, politikailag pedig károsnak tartok ezért minden olyan törekvést, amely a sérült nemzettudatunkból táplálkozó – jogos – indulatokat meg sem kísérli hozzáigazítani környezetünk politikai gondolkodásához és realitásaihoz. Szándékosan használom a többes számot, mert egy szavazótábor értékirányultsága éppolyan súlyú realitás, mint a nagyhatalmi erőviszonyok alakulásától függő geopolitikai mozgásterünk és a nemzetközi közösség értékrendje.  

A hazai konzervatív politikai sajtó gyermekbetegsége tüneteként értelmezem a cikksorozat szakmai igénytelenségét, és célját tévesztő udvariassági gesztusnak tekintem Fricz Tamás – sok tekintetben inspiráló – gondolatmenetének  felütését: »Szakács Árpád igazsága megkérdőjelezhetetlen.«

Lássuk hát, mennyiben meggyőző és miért megkérdőjelezhető a rendszerváltozás radikális kritikusainak igazsága. Ezt írja Szakács Árpád: »Alapkérdés, hogy azok, akik ebben [a történelem oktatásában és kutatásában] szerepet kapnak, milyen képet közvetítenek a jelenkornak. Mennyire tudatosítják a nemzeti identitást mint értékrendet, mennyire hatékony módszerekkel és hogyan alapozzák meg nemzeti érzésünk lényegét.« Igaza van. Mint ahogy igaza van abban is, hogy: »Ha folyamatosan egy vesztes, bűnös nemzet karakterét próbálják ránk erőltetni, történelmi hőseink pedig csetlő-botló, öntudat nélküli figurák, akkor ezt a vesztes tudatot, életérzést át fogjuk örökíteni a következő generációkra.«  Amikor azonban a szerző ezeket az elvi igazságokat az utóbbi bő fél évszázad oktatás- és tudománytörténeti valóságával szembesíti, fejtegetései zavarba ejtő tájékozatlanságról tanúskodnak. Ugyanabba – a Magyar Nemzetben már évek óta reklámozott – tézissorozatba illeszkednek, amelynek summázatát Ágoston Balázs (Szakács Árpád »sebészi pontosságú«, »hiánypótló cikksorozatának« alaptételét megismételve) ezúttal ekként fogalmazta meg: »Gyakorlatilag töretlen az SZDSZ-es kultúrterror, sziklaszilárd a hamis kánon, zárt és belterjes a 'szakma', legyen szó a színház világáról, a történeleminterpretációról vagy általában a társadalomtudományokról.«

S ha ezt a »látleletet« kiegészítjük Borvendég Zsuzsanna »igazoló jelentésével«, amely szerint a rendszerváltó elit csak asszisztált »a hatvanas évek végétől megerősödő (nyugati kötődésű) hálózatok«-nak, amelyek  »a nyolcvanas évekre  már egyértelműen átvették  a kezdeményező szerepet, de érintetlenek maradtak az átmenet idején«, ha tehát egy publicistákból szerveződött magántársaság téziseit kiegészítjük a történész hipotézisével, máris előttünk áll az új rendszerváltozás ideológiai alapvetése, mi több: politikai forgatókönyve is. Ez – Ágoston Balázs megfogalmazásában – így szól: »ismerjük meg és térképezzük fel e rendszert, vessük ki állásaikból ágenseit, és önvédelemből építsük végre fel a tudatformálás bajtársias, magyar szívű, magyar optikájú hálózatát« (ne tévesszük szem elől Ágoston ismételt hungarista szóhasználatát se).”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 79 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szakács Árpádék megköszönhetnék Kulin Ferenc bölcs intéseit, de attól tartok, nem fogják. Számukra mindenki kommunista, aki nem abban a fekete-fehér viszonylatban gondolkozik, mint ők.

A legbántóbb a Magyar Nemzet szabadkőműves vitájában a "szakmai igénytelenség", amiről Kulin is beszél. (Bár utóbb már születtek árnyaltabb és színvonalasabb hozzászólások is.) Szakács Árpádék a jó újságírói hagyományok szerint inkább csak írnak, mint olvasnak, és ha olvasnak, akkor is legfeljebb csak egymást. Azt is tudjuk, hogy mindig az ítél és általánosít legkönnyebben, aki nem ismeri a tárgyát. Ezek az emberek úgy beszélnem a magyar történészekről, a jelenlegi magyar tudományosságról, kultúráról, hogy süt a mondataikból, hogy olvasottságuk, ismereteik nyomokban is alig vannak (azok is inkább egyes tudósok, művészek politikai jellegű megnyilvánulásairól), csak feltevéseik és előítéleteik.

Fejtő Ferenc, a nem-náci, a Trianon körüli mesterkedésekről:

"De tudni kell, hogy Trianon, az egy szabadkőműves klikknek a műve volt, akiket a cseh és a román vezetők befolyásoltak. A szerbek nem, mert azt kiderítettem az okmányokból is, hogy a szerbek nem akartak ilyen nagy közös délszláv államot, a szerbek nagy Szerbiát akartak. Jugoszláviát, vagy ahogyan akkor nevezték, a Szerb-Horvát-Szlovén királyságot a franciák, a csehek és az angolok kényszerítették rájuk."

Forrás: Szidiropulosz: Trianon utóélete, Kairosz, é.n., interjú Fejtő Ferenc történésszel, 289.old.

Tehát Jugoszlávia 1941-45-ös, valamint az ötven évvel későbbi mészárlásos "polgárháborúi" a franciák, csehek és angolok számlájára írható.

Mindenkinek fair dolog a múltját felhánytorgatni, mert csak így tudjuk meg, hogy képezhető vagy képezhetetlen hülye volt.

a száz éves sérelem az jelenlegi sérelem is ha nem revidiálták.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés