A baloldali sajtó egy része legitimálja az antiszemita közbeszédet – ifjabb Lomnici Zoltán a Mandinernek

2020. július 24. 8:00
Miben érezhető még az SZDSZ-es oktatáspolitika hatása? Létező jelenség-e az antiszemitizmus a magyar közbeszédben? Mindezekről és egy Szerb Antal irodalomtörténetével kapcsolatos, nagy port felvert kijelentéséről is kérdeztük ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogászt, a Századvég jogi szakértőjét.

Nagy visszhangot váltott ki egy tévés interjúban elejtett fél mondata, amelyben Szerb Antal irodalmi műveit vetette össze. Szerb nem csak a magyar zsidóság, de a társadalom széles rétegei számára fontos, szerethető ikon. Mit jelent az ön számára valójában Szerb munkássága, és mire gondolt a megjegyzésével?

A Hír Tv-ben elmondott véleményem nyilvánvalóan az SZDSZ kudarcos oktatáspolitikájára vonatkozott, ennek csupán egy mellékszála volt a Szerb Antalra vonatkozó megjegyzés, aki mellesleg piarista diák volt. Az SZDSZ tevékenységéről és így oktatáspolitikájáról is nem én, hanem a választók mondták ki a végső ítéletet, hiszen a párt megszűnt, egymilliárdos adósságot maga mögött hagyva.

Azért örülök – a politikai indíttatású rosszindulatú megjegyzéseket leszámítva – ennek a kialakult párbeszédnek, mert két fontos kérdésben is kifejthettem röviden a személyes véleményemet. Egyrészt a velem együtt sokak által hibásnak tartott, és az egyetemes irodalmat a magyar irodalom kárára favorizáló SZDSZ-es oktatáspolitika fonákságaira és annak máig érzékelhető negatív hatásaira hívhattam fel ismét a figyelmet, illetve ezzel párhuzamosan beszélhettem arról, hogy

a magyar irodalom oktatására sokak szerint nagyobb hangsúlyt lehetne helyezni a magyar nyelv és irodalom tantárgy keretében.

A tragikus sorsú Szerb Antal munkásságának ismerete egyébként számomra nem csupán irodalomtörténeti monográfiáira terjed ki, hanem például A harmadik torony című szerzeménye az egyik kedvencem. 

Mint arra nagy visszhangot keltett origós publicisztikájában is utalt, manapság a balliberális sajtó megértő László Imrével és Jakab Péterrel szemben, önt viszont tömör megjegyzése miatt mégis támadtak. Létezik-e még általános szabálya, zsinórmértéke annak, hogy mit tekint antiszemitizmusnak a magyar balliberális sajtó, és mit nem? Lehet-e még hinni a hagyományos urbánus sajtó értékítéletének ebben a kérdésben?

Rámutattam arra, hogy amennyiben valaki megfelelő oldalon fejti ki a tevékenységét, akár Adolf Hitler életművének egy olyan szakaszát is méltathatja, amelynek során a zsidóság megsemmisítésének alapját képező törvényeket is elfogadták. Konzervatív oldalról viszont azt is antiszemitizmusnak minősítik, ha egy tragikus sorsú író életművét helytelenül politikai célokra felhasználó oktatáspolitikát minősít a konzervatív gondolkodású megszólaló. Az egyik sajtóorgánum az Egységes Magyar Izraelita Hitközség vezetőjének terjeszkedéséről ír akkor, amikor a faji törvények a zsidóság „térnyerésének” megakadályozása érdekében születtek. Amikor egy, a II. zsidótörvény szellemiségében fogant címrészletet olvasok a Magyarországon bejegyzett három zsidó egyház egyikének vezetője ellen irányuló támadó cikk kapcsán, ráadásul egy nem jobboldalinak tartott újságban, akkor okkal gondolhatom azt, hogy ennek remélhetőleg lesznek a lapon belül következményei. Ha nem, az azt jelenti, hogy megkezdődött a balliberális sajtó egy részében a burkolt vagy nyílt antiszemitizmus relativizálása, amely azzal is párosul, hogy amnesztiát kapnak balról az ahhoz a politikai oldalhoz tartozók legdurvább Izrael vagy a zsidó közösség ellen irányuló kirohanásai is. Ez morális értelemben elhiteltelenítheti az urbánus sajtót ebben a kérdéskörben. Ezzel párhuzamosan kijelenthető, hogy törvényhozási szinten is meghonosodtak az említett jelenségek, a magyar parlamentben

említhetnék legutóbb a Deutsch Tamást ért antiszemita inzultust 

vagy éppen az amerikai kongresszusban kifejezetten Izrael-ellenes valló képviselő Ilhan Abdullahi Omar megjelenését.

Több írásában kiállt Izrael önvédelmi joga mellett, például a nemzetállam-törvény kapcsán. Inspirációként tekint-e magyar jobboldaliként Izraelre, és mit gondol a zsidó államról?

Eli Vered Hazan, a jobboldali Likud külügyi igazgatója egy bloginterjúban kifejtette, hogy Izrael és Magyarország között például a honvédelem terén kölcsönösen hasznos együttműködés látható, miközben ugyanebben a beszélgetésben a nemzeti identitás jelentőségéről is értekezett. Ebből is látszik, hogy Izrael és Magyarország hasonló identitásküzdelmet folytat, a nemzeti önazonosságért. Ezzel párhuzamosan két esztendeje Orbán Viktor kormányfő Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón kiemelte: egyetértenek, hogy a biztonság a legfontosabb kérdés, és minden nemzetnek joga van saját biztonságához, és kötelességük, hogy a polgáraiknak megadják a biztonságot.

Ezek olyan fejlemények, amelyek sokunk számára üdvözlendőek. Izrael államra, mint szoros szövetségesre tekintek egyrészt a magyar külügyminiszter szóhasználatával a biztonsági és gazdasági együttműködés terén, valamint a közös kulturális és vallási gyökerek okán is.

Összesen 78 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Out of topic: Észrevette már valaki, mennyire hasonlít Szerb Antal (fényképe) és Vona Gábor?

No és mennyit fizettek ezért a nyilatkozatért Lomniczi elvtársnak az elvtársak??

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés