Hobbim a hobbinácizmus – Egy coming out története

„Kedves apa! Amikor ezeket a sorokat a kezedben tartva olvasod, én már messze leszek. Az a helyzet, hogy úgy éreztem, mindent el kell mondanom számodra, de sosem volt elég bátorságom ahhoz, hogy ezt szemtől szembe tegyem meg, így írásban talán sokkal könnyebb mindkettőnknek. Tudom, most akár gyávának is tarthatsz, és akár hátbatámadásnak is tarthatnád, amit most teszek, de hidd el apa, a te árnyékod és személyiséged mindig túl fenyegető volt számomra.

Balos nézeteiddel szinte elárasztottál engem már egészen gyerekkoromtól kezdve. Sosem lehettem nyíltan az, amit legbelül érzek. Mindig elnyomtál és erőltettél olyan tanokat, melyekkel részben vagy egészében nem értettem egyet. Így kellett nyilatkoznom a közvélemény előtt, és tulajdonképpen a végén a borászkodás mellett már ebből is éltem. Ennek vége, apa!”